Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

A székesfehérvári bazilika feltárása. mert anyagban, méretben elütnek az állítólagos keleti tornyok alapzatától, nem lehetnek velük egykorúak. A valószínű feltevés tehát, hogy a szentistváni bazilikának eredetileg nem volt tornya. Ha pedig volt, mint ezt Henszlmann szerint némelyek állítják, az csak különálló harangtorony lehetett, mint a trieszti, aquileiai és általában az isztriai bazilikáknak. Szent István inkább innen, mint a távolabb fekvő Rómából vette a mintát építendő templomához. Ezt látszanak igazolni azok a falmaradványok, melyek a városház előtti téren a Bory-féle püspökkút alatt kerültek elő gerendás alapépítménnyel. Itt állhatott valamikor a bazilika harangtornya, mely később, talán III. Béla korában alakult két tornyú templommá. A török hódoltság korából származó metszetek mindig két nyugati toronnyal ábrázolják a székesfehérvári templomot a négytornyúság cáfolatául és ezt a mondottak szerint a jelenlegi ásatások is megerősítették. Árpádházi templomépítésünk ama magyar különlegessége, hogy a tornyok alsórészétől nyílás vezetett át a fő- és mellékhajókba, miként ez a XIII. század első tizedében épült lébényi és a néhány évtizeddel későbbi jaki templomoknál látható, a székesfehérvári bazilikánál bizonytalan. A tornyoknak ugyanis csak a felszín alatti alapfalai maradtak fenn. Hogy a felettük emelkedő falak zárt négyszöget alkottak-e vagy nyílásokkal voltak áttörve, nem állapítható meg. Marosi Arnold. Feltárások. A bazilika feltárt részei közül szép képet tár elénk a megmaradt apszisz részlet (II. t. 4. k.) mely teljesen megfelel Henszlmann leírásának. Kocka alakra faragott, sárgás fehér, kemény márványhoz basonló mészkövei szigorú pontossággal és gondos összeillesztéssel következnek egymásra. Egykor mozaikszemekből összerakott képek díszítették, amelyekből ez alkalommal csak széthullott, változatos színű üvegszemek kerültek elő. A korábbi leletek is csak pár centiméter átmérőjű alaktalan rögök. Az apszisz északi és déli oldalánál talált, tornyoknak tartott, négyzetalakú alapfalakról már megemlékeztünk. Az apsziszt lezáró egyenesnek déli részén feltárult építmények lépcső- és korlát maradványok lehetnek. (II. t. 3. k.) Nagyon tanulságos a megmaradt pillérek megfigyelése. Az apsziszhoz legközelebb eső, első pillérnek felülete három részre tagozódik. (III. t. 5. k.) A közepe nagyjában négyzet alakú kemény, fehér mészkőből áll. Kerületi szegélye lazább sóskúti mészkő. Az észak felé kiugró toldalék támasztó pillér. A középső mező kibontott délkeleti sarka klasszikusan tagozott attikai oszlophoz hasonló, román stílusú, 91 cm. magas pillérlábazat. (III. t. б. k.) — 5 —