Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)
tott mellette és vele muzeumunknak e gy ig az barátja és nemes lelkű jótevője költözött el az élők sorából. A csákvári barlang régészeti jelentősége. Hillebrant Jenő művében (Magyarország Őskőkora, Bpest 1935, Arch. Hungarica XVII. k.) a csákvári Eszterházy-barlangot is ismerteti mint őskori lelőhelyet, a benne talált átfúrt szarvasfog és emberi kézközépcsont (metacarpus) alapján. E tárgyak a jelenkori humusz alatt fekvő fiatalabb pleistocén (jégkor) rétegből kerültek elő. E szerint a késő Aurignacian vagy Protosolutrien emberétől származnák és mint valami ragadozó által széttépett ősembermaradványok jutottak a barlangba. Tehát a barlang nem volt emberi lakóhely és világhírét nem ezeknek a leleteknek köszöni, hanem legalsó lerakodási rétegében, közvetlen a sziklatalajra települt és a harmadkor szarmata idejéből származó márgarétegben talált, rendkívül gazdag Hipparion (ősló) faunának. Ennél régebbi fauna barlangokból ugyanis még nem ismeretes és főleg ez tette híressé. A csákvári barlangnál feltűnő a barlangi medvecsontoknak aránylag csekély száma, aminek magyarázata Kadic O, a barlang feltárója szerint a barlangi medvének a vidéken való ritka előfordulása. Ezzel szemben Hillebrant hivatkozik a Vértes- és Gerecsehegység barlangjaiban talált nagyszámú medvecsontokra, ami a barlangi medvének e helyeken való gyakoriságát látszik igazolni. E barlangok mind emberlakta barlangok, a medvecsontokat is az ősember hordta bennük össze, mert a csontok legnagyobb része fel van törve a bennük levő csontvelő kiszedése végett. A csákvári barlang medvecsontjainak csekély száma tehát nem azt mutatja, mintha e tájon a barlangi medve nem lett volna otthonos, hanem csak anynyit jelez, hogy ezt a barlangot nem lakta az ősember, ki lakmározásának maradványait benne hagyta volna. (A barlang feltárásának ismertetését Kadic O. és Kretzoi közölték a Barlangkutatások с folyóirat 1926—27. évfolyamaiban, XIV-XV.k. 40-601.) Őskori leletek Százhalombattáról. Százhalombatta mint őskori és római telep egyaránt nevezetes lelőhely. A honfoglalás korából is vannak leletei. Sajnos, a székesfehérvári múzeumban még nincs jelentőségéhez képviselete. Ami van, közelebbi lelőhelye annak sem ismert, ép azért nagy örömet okozott az a néhány pontosan datált őskori edény, melyekkel Stich Antal, téglagyári igazgató ajándékozta meg muzeumunkat. E tárgyak a következők : I.) Öblös testű, vékony nyakú bronzkori edény két kis füllel, mely felett körben futó hornyolás választja el a nyakat a hasi résztől. Magassága 21 cm. Alakja, füle azonos a múzeum 4169. sz. dunapentelei edényével. 2.) Hallstatti magas fülű tál sárgás-vörös cserépből füle alatt tenyérnagyságú fekete folttal, magassága 2, peremátmérője 16 cm., 3) Hallstatti típusú szürke tál fül nélkül, behajló szájjszéllel, melynek külsejét harántos bordák díszítik, magassága 6, szájbősége 17. cm. 4.) Edényfenékszerű csészealakú edény fényes fekete színnel, magassága. 4, szájbősége 11 cm. 5.) Agyagkarika lyukkal és félhold alakú bevágással. (Lt. sz. 10586—590). Adatok Tabajd régészetéhez. E községből az irodalomban csak római leletekről van tudomásunk. Innen való a M. N. Múzeum kőtárában négy római síremlék és két oroszlánnal díszített sírkőrészlet, mint Mészöly Pál ajándékai (A. Ert. 1902, 86. I). A sírí.emlékek egyike Atressus nevet visel (C. I. L. 3373=10354, A. Közl.lV, 56.1.) A N. Múzeum legrégibb pannóniai sírtáblái 16. t, 52. sz., A. Ért. 1907, 301. 1., 1910, 332. 1. 13. á), a másikon Annamatus szerepel (C. I. L. 3372 10353, A. Közi. IV. 55. 1.), a harmadikon Prensens (C. I. L.3374, A. Közi. IV. 55. 1.), a negyediken M. Ulp. provinciális (C. I. L. 3375, A. Közi. IV. 56. I.). Az ötödik tabajdi feliratos kövön (oltárkő) csak V. S. L. M. betűk olvashatók (C. I. L. 3371, A. Közi. IV. 55. 1.). A székesfehérvári múzeum 1934-ben néhány őskori tárgyat kapott Tabajdról : tölcséralakú csüngő agyagból mészbetétes rovátkákkal, füles pohár és orsógomb. (Lt. sz. 9235—37.) E leletek — állítólag — a malom mellett emelkedő lejtőn kerültek elő. Ujabban a községházhoz tartozó kert lőszfalában különféle vas régiségeket találtak, melyek a köztük levő buzogány fej alapján XIV—XV. századból származnak. Egyéb leletek : a - 68 -
