Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)
augusztus 30-kán szállt ki a lelőkörülmények tisztázása végett. A leletek csontváz mellől kerültek elő, amelyből azonban csak a comb és lábszár csontok, néhány koponyadarab és állkapocs töredék maradt fenn. Ezek fiatal leány maradványai lehettek. A sír környékét teljesen átkutattuk, de semmi ujabb lelet nem került elő. A sír környékén kutató árkot is húztunk, ez sem vezetett eredményre. A sírt tehát eddigi kutatásaink szerint magányos temetkezésnek kell tartanunk. Ugyanezen helyen három-négy éve a szóbeszéd szerint lócsontváz is került felszínre zablával és kengyelekkel. A munkások által kiszedett és beszolgáltatott leletek jegyzéke : két fibula rossz ezüstből, az egyik törött, a másik ép, karperec tömör ezüstből, csat ónszerű szürkefémből és a hozzátartozó szíjlemez ezüstből, kis ovális alakú csatkarika, két tubus alakú aranygyöngy és egy pengő nagyságú átfúrt karika borostyánból, egy másik példányt a találók elégettek. (VI. t.) A 7"6 cm. hosszú ezüst fibula germán típus.Négy gombos félkorongalakú fejét inda díszíti. ívelt nyakán középen zegzugos díszítésű szalag van, kétoldalt párhuzamos barázdák. A rövid és keskeny testet három barázdált borda tagolja. Az ivesen záródó lábat állatfej díszíti. Magdics István. A Muzeumegyesületnek ismét gyásza van. Meghalt nemes Magdics István prépost-kanonok, pápai prelátus, ki áldásos egyházi működése mellett az élet más terén is kivette részét a nemes munkából. A szépet és jót minden irányban megbecsülte, és azt áldozatkészségével igyekezett támogatni. A tudomány is érdekelte, amiben nagy előnyére szolgált, hogy a püspöki irodában hosszú időn át dolgozott Pauer János püspök, a nagy történettndós mellett. Innen kapott ihletet, hogy maga is foglalkozzék történetírással. (Egy lap a székesfehérvári Szent Ferenc rendi zárda és templom történetéből 1886, Diplomatarium Ráczkeviense 1888). Lelkének e berendezettsége A tömör, szürke fémből készült karperec legnagyobb szélessége 6*2 cm. Két vége kissé vastagodik, miként a mezőberényi (Hampel : Alterth. III. 38. t. I. 2. k.) és beregszászi (Arch. Hung. IX. 49. 1. 14. к.) karperecnél. A négyszögű (4-3x3*5 cm.) csatlemez alsó és felső lemezét 5 gömbös szeg erősíti egymáshoz (egy szeg hiányzik). Az ovális alakú csatkarika méretei 42 és 4 cm., madárcsőrre emlékeztető, hajlott végű tüskéjének hossza 5 cm. A csatkarikát sarokpánt kapcsolta szíjlemezhez, melyet két szegecs erősít oda. A pántnak a karika tengelye körül forgó része elpusztult. A tüske hátsó vége alsó részén látható a sarokpánthoz erősítő szeglyuk. A lelet a leírtak alapján tipikus germán lelet, amelyeket Török Gyula a félkorongalakú fej gombjai, és ágai alapján osztályoz. A három ágúak vandal, az ötágúak gepida, esetleg gót fibulák. Ezek V— VI. századból valók, a hét- és nyolcágúak már az avarkori hanyatlás nyomait viselik magukon (Dolgozatok, Szeged 1936 1 T 2, 145146. 1.) A soponyai fibulák négyágúak, tehát egyik csoporthoz sem tartoznak és új típust képviselnek az V—VI. századi germán fibulák sorában. (Lt. sz. 10572.) M. A. vonzotta a Muzeumegyesülethez,amelylyel mindvégig szoros összeköttetésben állott és rendkívüli anyagi áldozatokkal is támogatta. Ez a meleg érdeklődés és a környező általános tisztelet emelte őt az egyesület elnöki méltóságába, amit a legnagyobb buzgósággal és szeretettel igyekezett betölteni. Elnöksége idején történt a múzeumnak jelenlegi helyiségbe való átköltözése. Elnöki tisztségének betöltésében csak az bántotta, hogy rosszra fordult anyagi helyzete miatt nem teljesíthette oly arányban mecenási vágyát, mint azt minden tekintetben uri gondolkodásánál fogva szerette volna. Ez késztette a lemondásra is anélkül, hogy a múzeum iránt való szeretete megcsökkent volna. Mindvégig kitárFELJEGYZÉSEK. - 67 -
