Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

el. Két egymás melletti sáv közül az egyik új telepítésű szőlő. Ennek közepe táján a terephullám gerince felé eső részen gyümölcsfák részére készített gödörben 70—80 cm. mélységben került elő az említett edény, melyet be is szállítottunk a múzeumba. — Ettől körülbelül 2—3 m-re feljebb ásott gödörben került elő a két bronz darabka, de csontváznak, vagy fegyvernek nyoma sem volt. — E területsáv mellett északnyugat felé húzódik a régi telepítésű szőlő. Az előbb említett két-három gyümölcsfa gödörrel egy magasságban a szőiőtőkék között hatalmas fehér mészkőtömb hevert. Kb. I1/2 m. széles 70—80 cm. magas téglaalakúra faragott az időtől és emberi kéztől megrongált töredék, mely első látszatra kőszarkofágra emlékeztetett. Rajta két háromszög alakú kőtöredék hevert, az egyiken csupán egy kis szegélynek nyoma volt észrevehető. A másikon ellenben szép indadísz követhető szabad szemmel is. Két másik kőtöredékről is tett említést a tulajdonos. Az egyik az utóbbival egyforma nagyságú háromszög alakú töredék. Rajta állítólag egy ló (?) alak, mely köré kígyó (!) csavarodott. Sajnos a követ előteremteni nem lehetett, mert az illető, aki hazavitte, nem tartózkodott a községben, lakása pedig zárva volt. — A másik töredék egy gyermekalak volt szőlőfürttel (Bacchus ?) de künn maradt a szőlőben, másnapra pedig eltűnt. A lelőkörülmények telől érdeklődve id. Pir Mátyás szerint eredeti helyen feküsznek, de 70—80 cm. mélyen a földből kerültek elő nem összefüggő egészként, hanem töredék állapotban. A szomszéd területeken is érdeklődve semminő nyom nem került még elő, ami összefüggő telepre vagy temetőre engedne következtetni. Visszafelé menet a község bírója az útról beszélve, amelyen haladtunk s mely a 122-s magassági ponton keresztül Kistanya, ill. Kishalom-puszta előtt haladva el Baracskának visz, római útnak és a 102-s pont melletti hidat római hídnak nevezte. — így ismerik ezt a községben évszázadok óta már és száll az elnevezés apáról fiúra. Az út nevezett hidon visz keresztül és a „Latyak"-nak nevezett régi községhely mellett elhaladva a község mögött már mint uradalmi út kapcsolódik bele Batta felé a „budai" országúiba. A hidat a község jegyzője szerint néhány évvel ezelőtt át kellett alakítani és néhány méterrel odább vitték. Leszállva a volt hid helyén, de a jelenleginek aljában is római mészkőtömböket találtunk, az út mentén pedig az árkolásnál római útszegélyző homokkő táblák voltak láthatók. Az utat visszafelé követve most már a Vál—Kajászószentpéter felől jövő hajdani római út folytatásának kell tekintenünk, mely Batta táján kapcsolódott bele a hadiútba. (V. ö. Szfv. Szemle 1936. I -II. 51-52. 1.) A fenti leleteket most már ennek figyelembevételével megvizsgálva arra a megállapításra jutunk, hogy a telepnyomokat két oldalról az egykori római út zárja be, mely a 122-s és 143-s terephullám mögött halad egyenes vonalban Baracska—Kajászószentpéter—Vál felé. A község múltja felől érdeklődve Kapitány Lajos esperes plébános adatai szerint Heister generális örököseitől vette meg a birtoktestet báró Feldmann Anzelm 1717-ben. Ő építtette a templomot, amit a bejárat feletti bárói cimerrajz is megörökített, majd 1727-1730 közt Cziráky gr. tulajdonába ment át. A templom körül régen temető terült el. Egy maradványa ma is ott van még a templomkertben egy 1799-ben elhunyt Po . . . Mária nevű özvegyasszony sírköve, — melyet a nép a régi temető keresztjének tartott. A község több helyén is előkerültek sírok, így a „Latyak" melletti homokbányában is. Ezt a helyet tekintik a jegyző szerint a község legrégibb telephelyének. Más adatokat nem sikerült találni jelen kiutazáskor, de remélhető, hogy e kelta-római nyomok még másoknak is napvilágot fognak adni. Dorm út h Árpád. A soponyai germán sírlelet. Népvándorláskori germán anyagunknak legújabb figyelemreméltó gyarapodása a soponyai lelet, mely 1937 augusztus végén Soponya község északi végén levő kenderásztató melletti dísznólegelőn homokbányászás közben került elő A székesfehérvári múzeum tudomást szerezve a leletről - 66 -