Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

A múzeum képtára. festményei tárgyául a természetnek leghétköznapibb részleteit választja ki. Ezen a képén a tanya mögött húzódó és partján kotlóstyukot kiscsirkéivel és pihenő kacsákat láthatunk. A közvetlenül megfigyelt falusi jelenet a művész előadása nyomán nemcsak tárgyi érdekességet nyer, hanem színekben rendkívül változatos és gazdag felépítésű. A kék ég hatásosan tükröződik vissza a viz felületén és a barna föld megélénkül a csirkék sárgás színfoltjai révén. A festmény finoman áthangolt színképét adja a természetnek. Munkácsy Mihály: (Leány a kútnál) szül. Munkács, 1844. febr. 20. megh. Endenich 1900. máj. 1. Munkácsy Mihály a legnagyobb magyar festőzseni, a szabadságharc utáni magyar művészetben, elődök nélkül, önmagából alakította ki zamatosán egyéni művészetét. Stílusa, mely a naturalizmusnak és a festőiségnek szerencsés egyesülése, nemcsak tárgyi és szellemi tulajdonságaiban hordta a tragikumot, hanem sorsában is. Bár még napjainkban is kisért ez a stílus, tulajdonképen megteremtőjével együtt múlott el. Annyira Munkácsy tulajdona, hogy csak követőket, de nem folytatókat találhat a mai nemzedék között. Ez a stílus sötét és komor hangulatok megszólaltatója. Lobogó lendületű, zaklatott ecsetkezelésű, akár az emberi sorsok tragikumát, akár egy csendesen meghúzódó tájat vagy egy csokor virágot ábrázol is. A képek sötét alaptónusa árasztja ezt a borongós hangulatot, amelyből cikázva villának elő a fehér színfoltok. De az éles ellentétek mellett melegen átérzett színek húzódnak meg. Itt látható képén a kut káváján ülő leány magában hordja a Munkácsy emberek szomorúságát, amelyet nem tud feledtetni a nézővel a fák zöld lombsátora, az ágak között előkéklő ég és a világosabbra hangolt ruhák szine sem. Nádler Róbert: (Tromsői este) szül. Pest, 1858. ápr. 22. A természetnek hű megfigyelése, hiánynélküli megrögzítése és a mindig kellemes tárgyválasztás jellemzi Nádler műveit. Naturalista beállítottságába az impresszionizmus mérsékelt alkalmazása szőtte bele a napsugaras színeket. Ezen a képén a kikötő mozgalmas életét, a kecsesen ringatózó hajóknak az enyhén hullámzó vizén visszatükröződő képét örökítette meg. Olgyay Ferenc: (Szeptemberi reggel) szül. Jászberény, 1872. aug. 22. Szolnoki letelepedése után fejlődik ki Olgyay az Alföld festőjévé. A természet közvetlen szemlélete alakította ki művészetét. Itt látható munkája egy színproblémát hordoz magában, az aranysárgának és a hideg kéknek összehangolását. Bágyadt reggeli fény ömlik el a lankás domboldalon, megrezegve a fák koronáján. Az árnyékok kék vetülete érdekes dekoratív hatást kölcsönöz a képnek. - 57 —