Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

Dr. Balás-Piri László. Paál László: (Szeptember) szül. Zám, 1846. jul. 30. megh. Charenton (Franciaország) 1870. márc. 4. Harminchárom éves volt mikor meghalt a magyar tájképfestészet tragikus sorsú mestere, Paál László. Munkácsy barátja volt és adottságaiban rokona. Ő is gyökértelenül nőtt ki a magyar kultúra földjéből. Stílusát a barbizoni festők mellett csiszolta, hogy aztán eltávolodjon tőlük, magyaros temperamentumával, egyéni lelkitulajdonságaival. Pikturája még komorabb, még drámaibb mint Munkácsyé korai képein, amelyek legnagyobb része erdő belsejét ábrázolják, a mélytónusú színekből világos harmóniák vegyülnek, mig elhatalmasodó betegsége és korai halálának előérzete el nem sötétítik az ábrázolásokat. Vad lendülettel szántja végig a vászon felületét az ecset, vigasztalan érzést árasztva a sötét színek tónusaiból. Ezen a képén is a komor árnyékok mélységei nyelik el az élénkebb szinek erejét, tragikus érzéseket keltve a nézőben. Pállik Béla: (Májusi hangulat) szül. Nagymihály, 1845. febr. 2. megh. Budapest, 1908. jul. 27. Pállikot általában ugy ismerik, mint állatfestőt. Kétségtelen, hogy birkákat és kosokat senki igy nem ábrázolt még a magyar festők közül, mint ő. Ujabban azonban felfedezték benne a kiváló portré és tájképfestőt is. Ez a kis képe üde tavaszi hangulatával a virágba boruló fák költőiségével érdemli meg az elismerést és egyben bizonyságát adja annak, hogy alkotója nemcsak az állatoknak, hanem általában az egész természetnek jó ismerője volt. Roskovits Ignác: (Erdély és Magyarország uniójának kimondása 1848-ban) szül. Szalók, 1854. szept. 28. megh. Budapest, 1915. nov. 29. Roskovits adomázó hangú népéletképeivel alapította meg sikerét, amelyhez később falfestményei és oltárképei járultak. Stílusa a müncheni akadémia hatása alatt alakult ki és szalonképes naturalizmussá. Kis vázlatán a történelmi esemény jelentőségét a kirobbanó lelkesedés lendületével akarta érzékeltetni. Rudnay Gyula: (Gömöri legény) szül. Pelsőc, 1878. jan. 9. A romantikus lelkületű mester hűséges folytatója a Munkácsy által meginditott magyar festői látásnak. Bensőséges lírája a régi magyar életnek távoli képét álmodja vissza a mélytüzű szinek borongós hangulatával. Alakos képeit nagy egyszerűség és férfias erő jellemzik. Portréiban pedig nem az ábrázolt karakteréről számol be, hanem arról, hogy hogyan hat ő reá az előtte ülő modell. Gömöri legényébe ez a sajátosság elhalványul, mert önarckép, tehát a személy és a festő egy és ugyan az. Stetka Gyula: (Önarckép) szül: Királylehota, 1855. aug. 29. megh. Budapest, 1925. okt. 14. A Benczúr-iskola szellemében csiszolta ki művészetét — 58 —