Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

sz. helyiség falához csatlakozó kis félkörös falak rendeltetését nem sikerűit megállapítani. A három apsziszos helyiségtől délre csak az oldalapsziszok szélső falai folytatódnak. E között a két hosszan kiugró fal között téglaalakú négyszöget alkotó falak bontakoztak ki, melyek megfelelnek a római épületeknél szokásos átriumnak. A vastagabb falakon belül talált vékonyabb falmaradvány az atrium közepén elterülő vízmedence, impluvium falazata lehetett. Az átrium ez eredeti céljának megfelelő formájával inkább római lakóház, mint templom hatását kelti, ami azonban nem zárja ki, hogy ez az eredetileg lakásul szolgáló épület később keresztény istentiszteleti célokat szolgált. Bármi volt is rendeltetése, az épület méretei, szabályos berendezése Pannónia egyik legbecsesebb műemlékévé avatják, melynek teljes fel nem tárása, főleg pedig gondozatlanság folytán való elpusztulása örök szégyene volna a magyar kultúrának. Hisszük, hosy a M. O. Bizottsága ennek bekövetkezését nem fogja megengedni. Az ásatás területén előkerült leletek közül különös értéket képvisel egy 21-5 cm. magas, művészi kivitelű bronzszobor, Eris almáját tartó Aphrodite és egy 9 cm. hosszú tigrisféle állatot ábrázoló bronzszobrocska. A nagyszámú egyéb leletből kiválogatás után leltárilag elkönyveltünk a római gyűjteménybe 26 üvegtöredéket, 10 bronztárgyat, 61 érmet, 5 agyagkarikát és orsógombot, csontfésűt, 14 terra sigillata töredéket, 15 pannóniai cserépdarabot, sárgamázas cserepekből 2 mécsest, tálkát, 17 töredéket, 5 nagyobb széles peremű tál maradványait, 2 bélyeges téglát (Leg. II. adjutrix), 6 melegvezető téglát, peremes téglát füstkivezető résszel, 6 padozat téglát, 5 kőtáltöredéket. örlőkövet. — Középkori leletek : 4 simított díszítésű huntipusú edénytöredék, 35 durva készítésű cserépdarab, 6 vastárgy és velencei érem aranylemez* ze\ borított vas. (Lt. sz. 10.265—357.)— Az ásatással kapcsolatban dr. Bankó Lajos egy értékes faragványos követ, delfin hátán ülő gyermekkel, ajándékozott a múzeumnak. (Lt. sz. 10.176). M. A. Fejérmegyei avar leletek keresztény kapcsolatai. László Qyula „Adatok az avarkori műipar ókeresztény kapcsolataihoz" с dolgozatában (Budapest 1935) három fejérmegyei avar műtárggyal foglalkozik. Kettő az adonyi leletből való, mely 1880-ban került'a M, N. Múzeumhoz. Tizenkét darabból áll. Egy szíjvég kivételével bronzmagok,melyeknek pozitív mintáit szuroknak rákalapálásával nyomták bele a rájuk helyezett arany-, ezüst-, vagy bronzlemezbe. (Irodalmát 1. Arch. Hungarica XVIII. k. 20. 1.) Az egész lelet erős keleti vonatkozásokat mutat kçt darabján erős fogazással. A László által ismertetett darabok egyike szíjvég préselő mintája, melynek érdekessége a gazdag fenéki sírmezők egyik préselt darabjával azonos pont-vonal ornamentikája. A díszítés e' módja, miként a fogazás is, valószínűleg szkita, illetőleg iráni stíluselem és általános elterjedése а Кг. e IV. századtól Kr. u III. századig tehető. A VI. század végén azonban újból megjelenik, még pedig a magyarországi emlékanyag alapján az avarság útján, és tovább él a VII. század folyamán bizánci elemekkel kapcsolatban. Ennek újabb elterjedési területe : Déloroszország, Magyarország, Balkán és az olaszországi longobárd sírmezők. (László Gy. : I. m. 8—14. 1. II. t. 1. k.) László művében tárgyalt másik adonyi darab egy kettős osztású, címerpaizs alakú övveret bronzöntéssel készült préselő mintája, melynek felső mezejét félköralakú keretben kehelyforma tárgy, két-két oldalán egy-egy páva díszíti. A páva a rómaiaknál Junó madara és a császárnék apotheozisának jelképe, de mint temetkezési szimbólum is szerepel. A keresztény síremlékeken is gyakori a halhatatlanság jeléül. A kairói múzeum egyik kopt sírkövén a középső kehely mellett a két páva ugyanolyan elrendezésben látható, mint az adonyi leleten, (Kauffmann : Handb. der. christ. Archéologie, Paderborn 1922, 137. á.), és a jelenet akárcsak a szőlőtőről csipegető vagy kútból ivó galambok lélekszimbolumnak tekinthetők. - 35 -