Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

(Lt. sz. 10000—10071.) A leletek jó részét az államépítészeti hivatal vezetősége volt szíves a múzeum birtokába juttatni. Rendszeres ásatásra 1936 tavaszán tettünk kísérletet, melynek előkészítésére március 18-án utaztunk ki. Ez alkalommal egy teljes urnasírt sikerült megmentenünk. A 316 cm. magas és 20

#

3 cm. szájbőségú hordóalakú urna mellékletei 1 mellette és 3 az urnában talált kisebb edényke. A rendszeres ásatást június 15-én kezdtük meg, de oly csekély eredménnyel, hogy azt 18-án be is fejeztük. Mindössze négy urnasírhelylehetett megállapítani. Urnájuk menthetetlen volt és így csak mellékleteiket szállítottuk be 9 db. kisebb edénykét. (Lt. sz. 10136-40.) Az ajándékként kapott szórványos leletek száma nagyobbára apróbb, de szép díszítésű edénytöredékek 56. (Lt. sz. 10141 -52.) Az ásatásról Radeczky Jenő, muz. gyakornok készített a lelőhelyek megjelölésével helyszíni rajzot. A begyűjtött anyag legjellegzetesebb részét kiállítva forma és díszítés szempontjából a múzeum bronzkori keramikájának legszebb részét képezi és fényes bizonysága az őskori ember fejlett művészi érzékének. M. A. Jelentés a tác-fövenypusztai ásatásról. A tác-fövenypusztai őskeresztény templom területén, mely a Műemlékek Orsz. Bizottságának fennhatósága alá tartozik, az 1934-iki ásatások után a munka szünetelt. A következő év folyamán semmi sem történt, csak az idő kezdte ki a már feltárt falrészeket. Időközben a székesfehérvári múzeum magánértesülést kapott, hogy a köveket hordják a falakból. Az alispáni felhívásra küldött községi jelentés ezt nem igazolta és erről a helyszíni szemlén is meggyőződtünk. Annál lesújtóbb volt azonban annak megállapítása, amit az elmúlt másfél év alatt az időjárás pusztított a különben sem nagy ellenállású romokon. E tapasztalatok alapján 1936 tavaszán jelentést tettünk a M. O. Bizottságának kérve, hogy a már feltárt romok konzerválását ne halassza tovább és a további feltárásról intézkedjék. Előterjesztésünk és a székesfehérvári ásatások alkalmából élőszóval való sürgetésünk eredménye volt, hogy dr. Havranek József alispán, Lux Kálmán, a M. O. Bizottságának képviselője és Marosi Arnold, a székesfehérvári múzeum igazgatója a nyár folyamán helyszíni szemlét tartva, az ásatás a M. O. Bizottságának költségén augusztus 24-én újból megindult. Az ásatás irányítója Marosi Arnold, mérnöki szakértője Kiss Dezső oki. mérnök, a helyszínen való állandó vezetője Joachim József muzeumor volt. A munka a már feltárt három apsziszos helyiséggel keletről és nyugatról szomszédos termek, udvarrészlet (V—X sz.) földtömegének eltávolításával indult meg, majd a falak külső felületét (XII. sz ) szabadítottuk ki úgy, hogy az épület kívülről kényelmesen körüljárható legyen. Az eredeti terv szerint erre következett volna a már feltárt falak kiegészítése és betonnal való befödése. A M. O. Bizottságának vezetősége azonban a további feltárást rendelte el. Ekkor történt az átriumnak és az azt körülvevő folyosók földtömegének kihordása. Ez azonban már teljesen nem volt befejezhető. Október 10-én rossz idő meg pénzhiány miatt a munka bezárult. Sajnos, a műemlék nagy kárára a tél újabb romboló hatása ellen való védekezés ismét elmaradt. A munkálatok folytán tisztázódott az apsziszos épületcsoport keleti része, ahol az apsziszos terem mellett még egy két részre osztott nagyobb helyiség (V—VI.), utána pedig az udvar következik. A nyugati oldalon az apsziszos terem után még két térem (VII-X.) következik. Ezzel azonban nem záródik le a terep. Az északi határfal nyugati irányban még tovább megy. Teljes feltárását a közbeeső úttest gátolta. A VII. sz. helyiség előtt egy kis udvar, ez előtt pedig keskeny folyosószerű épületrész volt megállapítható. Az épület északi zárófaiának (XII.) külső felületén talált négyszögalakú falazatok mindegyikéből a padozat alatt futó melegvezető csatorna indult ki. A kis négyszögek ezek fütőkamrái voltak. A X. £4