Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

Dornuith Árpád. Iránya kelet-nyugati, vagyis a Zichy-ház alatt halad el a rég* városháza felé. A városháza udvar felé eső kapujának illetőleg új lépcsőháza alapjának ásása közben újra előkerült a déli oldalfal. Lehet, hogy csak egy részét tömték be annak idején, mert az új lépcsőház mellett a régi épület sarokfordulója előtt meszesgödör ásása alkalmával rendes beboltozott pincerészre bukkantak, amely egyenes folytatása az emitt betömött alagútnak. A A XVIII. században szüksége is volt a városnak pincére, mert borokat vásárolt, azokat pincéjébe szállíttatta és negyedévenként 14 napon át kimérette („Kántorbor."), de ezen idő alatt más nem mérhetett bort a közönség részére. Ez a hatósági bormérés egyik fő jövedelmi forrása volt az akkori városnak (v. ö. Albensis. „A székesfehérvári szőlőhegy múltjából." Szfvári Szemle 1935. 57. 1.) Ilyen pince elrekesztett része lehetett az a földalatti helyiség is, mely a régi épület Szent István-utcai frontján, a javadalmi hivatal egyik földszinti szobája alatt került elő és a múlt század 50-60-as éveiben még tömlőének használtak. Az alig 2X3'5 m-es alacsony kamraszerű helyiség valamikor az utcai járda szintje magasságából kaphatott némi világosságot és levegőt. Közepén egy beépített kőoszlopba erősített vaskarikába kapcsolódott a tömlöc lakójának lábára erősített vaslánc, aki így csupán csak a helyiség déli és északi faláig tudott eljutni, nyugati, illetve keleti oldalát már nem érte el. Innen magyarázható, hogy csak két oldalfalán találhatók feljegyzések és rajzok, többek közt egy az 50-es évek hajdúját ábrázoló rajz „Sobri Jóska*' felírással. A híres dunántúli betyár sohasem űlt ugyan városunk tömlöcében, a betyárromantika mégis odavarázsolta alakját. Egyik falrészen elmosódott rovások látszanak, mintha szerencsétlen lakója a lassan múló napokat, jegyezte volna a falba. A helyiséget Molnár Tibor műépítész lefényképezte és nagyított képe a múzeum néprajzi termének régi közigazgatási emlékei közt foglal helyet. Még egy jelenséget kell megemlítenem. A Bierbauer-ház és az egykori német iskola között gye keskeny háromszögalakú területrészt jeleztek a régi telekkönyvek „csurgató" névvel. Mi lehetett ez? A földmunkák erre is rávilágítottak. Itt állott a város kútja, mellette pedig két ciszternaszerű építmény került elő betömött állapotban. Utóbbi kettő közül az egyik téglával volt kifalazva, a másik terméskövekkel. Mindkettőt szétbontották a munkások, a kútnak azonban nem sikerült még a dobjáig sem eljutni, annyira feltört belőle a víz. Félő volt, hogy az egész új épületet alámossa a talajvíz, azért betonnal mihamar betömték és fölötte emelkedik most az északi legszélső betonoszlop, melyre a közgyűlési terem támaszkodik. Az egykori német iskola lebontásakor két építési időt lehetett megkülönböztetni: egy alacsonyabb vályogépületet és egy - %% —