Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Radetzky Jenő. össze néhány deciméternyire nő. Ezt télen nem érdemes levágni. A tavaszi szelek a nádvágásból maradt törmeléket a viz felületén magukkal sodorják addig, mig a fésümódra kiálló csenevész nád, mint egy szűrő fel nem fogja a hordalékot. így ezek nagy területeken felhalmozódnak. A régi nád levágva, — az új nád még sehol ! — amikor a sirályok április közepe felé már fészkelni kezdenek. Egy kis védelem is kell, biztos alap is kell. Ezt jelenleg az egész tavon csak itt, a törmelékes pusztuló nád adhatja meg. Tehát itt fészkelnek. Fészkelési gyakorlatuk is ezekkel az adottságokkal számol s így eltér az irodalomban széltében elterjedt általánosító leírástól, amely szerint „a nádat egyes helyeken letördeli, a viz fölé hajtogatja s erre száraz nádszálakból kúpalakú fészket épit." A Velencei-tóra vonatkozólag ez nem áll. Itt a helyzet az, hogy a csenevész nád árnyékában meghúzódva, a nádtörmeléket fészekké képezi ki, kor és képesség szerint különböző tetszetőséggel. Természetesen ez csak korai, típusos fészkeknél van így, a későbbiek egyénileg és a szükséghez képest kevert technikával készülnek. Amire a sirályok fészkelésével kapcsolatban még rá kell mutatnom, az a vízállás kérdése. Egy madártani író találóan világít rá, hogy a magas vízállás — ellentétben a közfelfogással — nem kedvező a madárvilágra. A vízállás növekedése ugyanis eltünteti a vízből kiálló fészkelőfelületek nagy részét s ezáltal a fészkelést azon a helyen és abban az évben lehetetlenné teszi. A Velencei-tavon is többször előáll ez a helyzet s ez egyik oka a sirálytelep feltagolódásának, valamint a fészkelés helyében mutatkozó évenkinti ingadozásnak. A Velencei-tónak ez a két, részletesebben jellemzett élettere — a pákozdi és velencei sarok — között terül el a tó legnagyobb része, amely azonban madártani szempontból külön jellegzetességet nem mutat. A nagy tisztásoknak ez a vidéke a bukó-, úszó madarak, valamint a mindig nagy számban jelenlévő idegen szárnyasok nappali tartózkodó helye és vadászterülete. A két sarokkal hosszú nádsávok kapcsolják össze, ezek inkább a Velencei-hegység felőli tóvonalat kisérik. Tájképileg új és friss ez a sajátos szépségű tókép. Ezzel a megállapítással egyúttal el is hagyjuk a Velencei-tóvidék hármas életterületének leggazdagabbjai, a tulajdonképeni tavat. Már a gémek táplálkozási viszonyainál említettem a Nádas tavat, helyi néven ,,alsó förtd"-t, amely a Velencei-tóvidék második egysége. Ennek jelentőségét abban látom, hogy még mindig tekintélyes kiterjedésével és buja növényzetével a Velencei-tó előszállásának tekinthető, másrészt különösen a már említett gémek, azonkívül a kacsák és ritka fajú vízimadarak tápláló területe. - 78 -