Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Adatok a Velencei-tóvidék madártani viszonyainak ismeretéhez. (Madárkataszter) A vadászatok idején pedig a nagy tóról sikeresen elmenekült szárnyasok százai találnak itt jó búvóhelyre. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a Budapest—balatoni új műút a tóhoz tartozó déli és délnyugati rétségeket átszeli, az új és zavaró helyzet elé állított rétségi lakók — különösen cankók, bibicek, sárga billegetők—a védettebb Nádas-tó környékére települtek át. Kár viszont, hogy a fészkek itt a disznócsordák túrásaitól, a madarak pedig kis kaliberű, vadászok lőgyakorlataitól sokat szenvednek. Jelentősége azonban madártani szempontból emelkedik, mert túlélve egy kevésbbé sikerült lecsapolás (1892.) tehertételét — mocsarasodni kezd s így újra ösztönzést ad eléggé úgysem ismert madárvilágának kutatására. A Nádas-tó, amely 1861 előtt még összefüggött a Velencei tóval, még ma is erős kapcsolatot tart fenn a Velencei-tóval. A két rokon tófelület e bioszociologiai kapcsolataiban rejlő energiáira nagy szüksége van a Velencei-tóvidék harmadik nagy életszinterének, a tavat ölelő réti világnak. A kaszálóknak, posványoknak, szántóföldeknek, legelőknek, — árkoknak, hidaknak, tanyáknak, parcelláknak, — vasutaknak, müutaknak és községeknek szines és sokrétű világa ez. Természetes hogy jelenleg ez a terület képviseli a legerősebb súrlódási felületet a kultúra és az eredeti állapot között. Itt látjuk a legnagyobb ellentéteket: rohanó autótól meg nem ijedő pajzsos cankók, gólyák, bibicek, sirályok, ludak, récék békés nyári legelését. De ez csak látszat ! Fészkelésre egyre kevesebb faj marad vissza ezen a területen. Szerencsére, a jó öreg „alsó förtő" és a Velencei-tó még otthont nyújthat a menekülőknek. Helyüket a kultúrfajok (hantmadár, barázdabillegető, búbos pacsirta stb.) veszik át. * * * A Velencei-tóvidékről eddig elmondottak általános keretét alkották a tulaj donkép eni madárkataszternek, amelynek értelme az ezután következőkből még jobban kiviláglik. H. A Velencei-tóvidék hármas életterületének gócpontjában áll őrt a Magyar Ornithologusok Szövetsége ,,gróf Klebelsberg Kunó" madárvártája. Az innen kiinduló megfigyelésekből és vizsgálatokból kitűnt, hogy a Velencei-tóvidék madárállományában olyan eltolódások következtek be, amelyek a Velenceitóvidék régebbi irodalmában lefektetett helyzetet ma már nem fedik. így pl. jelenleg nem honos itt a székicsér (Glareola pratincola. L), kékcsőrü réce (Erismatura leucocephala. Scop.), vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena. Bodd.), — viszont a __ 79 __