Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Adatok a Velencei-tóvidék madártani viszonyainak ismeretéhez. (Madárkataszter). I ,ZT A DOLGOZATOMAT tárgyi okokból két részre osztom : az I. részben az a célom, hogy a régiekre támaszkodva, új általános meglátásokat keressek a tónak és madarainak életében. A II. részben ennek az első magyar madártani kataszternek tulajdonképeni részét tárgyalom. I. Azok a jóhiszeműleg végrehajtott óriási arányú ármentesítések, amelyek a múlt század magyar kultúrmunkásságának egyik főirányát adták, — most utóhatásaikban lemérve, sok tekintetben nem felelnek meg a hozzájuk fűzött várakozásoknak. Még a ma divatos és mindenben uralkodó gazdasági szempont sem találhat hiánytalan kielégülést a lecsapolások eredményeiben. Lehetnek ezek a munkálatok mérnökileg nagyon szépek, -- a lényeg az, hogy az Alföld talajvizrendszerének megváltoztatása következtében hatalmas területek váltak még használhatatlanabbá. Amig ugyanis a korábbi állapot hal- és vadbősége számtalan embernek adott megélhetést, — most ezek a területek hallgatagok és némák a szik fehér izzásában. De ahogyan a gazdasági érdekek nem nyertek el mindent, — úgy a tudományos törekvések csaknem mindent elvesztettek az őstermészetnek és a kultúrának ebben a halálos birkózásában. Amennyire az idejében végzett népéleti, természettudományi és egyéb kutatásokból kiviláglik, itt egy merőben ősi világ süllyedt el visszavonhatatlanul, ma már romantikusnak látszó ősfoglalkozású és ősi veretű halászó magyarsággal s egy felmérhetetlen becsű vizimadárvilággal együtt. Mivel ezeket a tényeket megmásítani nem lehet, a különböző irányú tudományos kutatások olyan területeket vettek célba, amelyek valamely oknál fogva, többé-kevésbbé megőrizték eredeti állapotukat. Itt elsősorban a megmaradt tóvidékek és a velük kapcsolatos madártani irányú vizsgálódások fognak érdekelni — 73 -