Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Adatok a Velencei-tóvidék madártani viszonyainak ismeretéhez. (Madárkataszter.) bennünket. E tóvidékek közül jelentőségében egyre emelkedik a magyar ornitológiai kutatások klasszikus területe: a Velenceitóvidék. De tévedés volna azt hinni, hogy a Velencei-tóvidék jelentősége kizárólag ilyen relatív értelemben tudott megnőni. A tóvidék földrajzi helyzeténél fogva mindig is önálló életet élt és történeiileg is végigkísérhető szerves társadalmának és nagyságának váltakozása. Ennek részletezése most nem célom. Ami azonban a mai magyar tóságoknak (Kisbalaton, Fertő, Hanság, Velencei-tó stb.) közös jelentőséget ad, az már a lecsapolások következménye. Mert az élőlények és a víz ősi soron rokonok. Ahol az ember és állat a vizet elvesztette, ott egyúttal az ősi életforma is veszendőbe ment. Ahol azonban ma még nagyobb egységben van meg a víz, ott észrevehető, hogy a víz jelenléte valahogy megőrzi az ősi állapotokat. Tudjuk hogy a tó hátán élő magyarság életmegnyilvánulásainak ősi szabásánál fogva néprajzilag ma is legérdekesebb rétege népünknek. A madaraknál sem vagyunk másképen ! A madarak társadalmában is a viziszárnyasok képviselik az ősibb testalkatot és életformát. A vizi madaraknál nincs meg az alkalmazkodásnak az a képessége, amellyel más fajok — a kultúrfajok — lassanlassan átváltják magukat a változott viszonyokhoz. Ha nincs víz, eltűnik a madár. Hogy hová? Egyenlőre átcsoportosul más vidékre. Ilyenkor lép ki egy-egy ország madárfaunájából. Hazánkban ez az eset sokszorosan megtörtént. A különféle hattyúk, gödények, darvak több más társukkal együtt még nem is olyan régen, fészkeltek Magyarországon, de a lecsapolt ősmocsarakkal együtt örökre eltűntek. A mai magyar tóvidékeknek tehát madártani szempontból az a jelentőségük, hogy a lecsapolások révén hontalanná lett hajdani gazdag madárvilágunk romjainak menedéket nyújtanak. És ebből a szempontból a Velencei-tóvidék valósággal magasabbrendű kultúrmisszio teljesítésére hivatott. Mert ma már nemcsak az ármentesített területek nagysága, hanem a természeti emléknek kihasított ősterületek — rezervátumok — száma is fémjelzi az egyes országok kultúráját. A Velencei-tóvidék ma még nem védett terület, bár voltak és vannak e téren pártfogói. A múltban még kevésbbé volt az. Van azonban a Velencei-tóságnak egy hatalmas védője: maga a tó. Halban és vizi vadban való bősége, valamint tekintélyes és jóminőségű nádtermése mindig leszerelte a teljes lecsapolasara irányuló törekvéseket. A Velencei-tó létezése tehát a mindennél erősebb gazdasági érdekeken nyugszik, amelyeket hathatósan egészítenek ki a balneologiai törekvések és a magasabb kultúra - 73 -