Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

W/tnt Német világ Fehérvárott. — Városunk I. Miksa római király birtokában. (1490 nov. 17—1491 júl. 26 ) /AMIDŐN 1490 ápr. 25-én, előkelő és néma közönség jelenlétében bezárult a fehérvári bazilika sírboltja Mátyás király tetemei felett, előlépett tizenkét vértes vitéz és a szent korona valamennyi országának címerét összetörte. A magyar állam jövendő sorsának végzetszerűen valóra vált szimbóluma volt ez, amely mintegy előre jelezte, hogy a középkori magyar nagyhatalom rövidesen ugyanúgy szét fog töredezni, mint ahogyan szertehullottak az országrészek kőbe vésett jelvényei a Boldogasszony-templom csillogó márványán. A nagy király halála után hamarosan megindult bomlási folyamat lehetővé tette, hogy ellenséges had törjön az ország szívébe. Városunk ez alkalommal súlyos anyagi és vér-áldozatot fizetett ama könnyelműségért, amellyel egyesek hazánk akkori sorsát intézték. * * * Első tekintetre különösnek tűnhetik fel, hogy Magyarország olyan előnyös külső körülmények között, mint amilyenekkel Hunyadi Mátyás jobb sorsra érdemes országát hátrahagyta, oly szédületes gyorsasággal szétesett és védekezésre képtelenné vált. A dolog valóban különös, de kielégítő magyarázatra talál azokban a politikai viszonyokban, amelyek hazánkat a XV. sz. végén jellemezték. Ami pedig azokat a speciális okokat illeti, amelyek pillanatnyilag a nemzet egységének megbontásához és erőinek gyors széteséséhez vezettek, azok most a királyválasztással voltak kapcsolatosak. Sambucus azt állítja, hogy a haldokló Mátyás király különösen három dolgot ajánlott a betegágyát körülálló magyar urak figyelmébe. Nevezetesen, hogy fiát válasszák meg utódjának, távolítsák el Beatrixet és ne hanyagolják el zsoldos seregét. Az elbeszélés költött ugyan, de kitűnően sikerült, tömör összefoglalása ama feltételeknek, amelyek mellett Magyarország az európai államok sorában elfoglalt előkelő helyét és függetlenségét továbbra is megőrizhette és a szomorú hanyatlást kikerülhette volna. - 1 -