Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

juhász József. Azonban — mint ismeretes, — a magyar urak e feltételek egyikét sem valósították meg, legkevésbbé azt, amelyik a trón betöltésére vonatkozott. Bár esküvel fogadták valamennyien, hogy a fiatal János herceget uralkodójuknak elfogadják, mégis alig hunyta le szemét a nagy király, Ígéretükről a legtöbben megfeledkeztek. Közöttük éppen azok, akik volt uruknak legtöbbet köszönhettek: felemelkedést, vagyont és méltóságot, s akik e mellett a politikai élet szövevényes útvesztőin is a legügyesebben tudtak mozogni. Különben is e korszak embereinek jellemző vonása volt, hogy könnyen kitértek a terhesnek vélt kötelezettség teljesítése elől, mihelyt arra alkalom adódott. Végeredményben a magyar urak eskűszegése és ármányos viselkedése elütötte János herceget a koronától és Ulászló cseh királyt ültette Szent István trónjára. Volt azonban még valaki, aki jogos igényekkel léphetett fel a magyar királyi méltóságot illetőleg: I. Miksa római király, a Habsburg-család fiatal és ambiciózus tagja. Igényeit az 1463-as soproni szerződésnek arra a pontjára alapította, amelyben a magyarok kötelezték magukat, hogy ha Mátyás király törvényes utód nélkül halna meg, III. Frigyes német-római császárt, vagy közvetlen leszármazottját fogadják el királyuknak. A feltételezett eset most bekövetkezett, és III. Frigyes jogainak érvényesítését fiára, az említett I. Miksa római királyra bízta. A Habsburg-család trónrajutásához azonban ezidőszerint hiányoztak a szükséges előfeltételek. Egyrészt nem volt pártjuk, másrészt pedig a császárnak Mátyás királlyal szemben folytatott alattomos politikája és háborúi egész családját gyűlöletessé tették a magyarok szemében. A királyválasztó országgyűlés tehát kereken megtagadta a soproni szerződés végrehajtását. Az a kérdés már most, hogy ha az a két tényező, amely az uralkodó személyét előre meghatározhatta volna, — mint a soproni szerződés, vagy az urak esküje Korvin János érdekében, — a királyi szék betöltésénél nem érvényesült, mégis miféle szempont vezette a választókat akkor, amikor e fontos ügyben döntöttek? Az események alapos vizsgálata arról győz meg bennünket, hogy Ulászló megválasztásánál főleg a rendek osztályérdeke és önző szempontjai érvényesültek. A rendi korszak dualisztikus államrendszerében ugyanis a királyi hatalom és az „una eademque nobilitas" egyensúlyozó erőkként hatottak egymásra. Mátyás uralkodása alatt az egyensúlyi helyzet elbillent a királyi hatalom javára, amely a maga akaratát, ha kellett, a rendek ellenére is megvalósította. Mindazonáltal Mátyás kormányzása emez önkényes színezete mellett is általános nemzeti szempontból előnyös lett volna, ha előnyeit nem csupán a király személye biztosította volna. Sajnos Mátyást egyéb irányú elfog-