Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

A Kelta-temető részlet a római korból Lovasberényben. Benne két maroknyi égett csont. Mellette északnyugatra 20 cmnyire kecses alakú, alacsony, római typusú tálacska darabokra törve. Ugyanolyan anyagú és kidolgozású. Az urna egészen sima, a tálon a peremmel párhuzamosan futó mélyített vonaldisz. A IV. sz. urna darabokra törött állapotban, a csontokkal keverten, feküdt. Az előbbiekhez hasonló anyagú és készítésű. Az V. és VI. sz. urnák mellett bronz és vasnyomok nem voltak. Úgyszintén köveket sem találtunk. A sirok felett mesterséges halom nem észlelhető... A talaj átmetszeti képe mindenütt egyezik az itt észlelni szokott képpel. A most feltárt temetőrész a leletek alapján része annak a kelta temetőnek, ami az alsótelki domb legnagyobb domborulatán vonul végig Kitakarított részei a Takács féle föld, ahonnan bemondásuk szerint döntésgödrök készítésekor valamikor koponyákat és kis edényeket találtak ; a Südl féle föld, ahonnan az első kezembe került leletek valók (szekerce, bronz-csésze, római és provinciális készítésű edények, amelyeket szintén forgatáskor találtak csontvázak és urnák mellett) ... a Tóth féle földön feltárt római épület rész, amelynek terrazója alatt volt a kőkori gyermek-sir (Szfvári szemle 1935, 62—65.) A temető további folytatása a vasúton túli szántásokban van, ahol peremes tetőcserepeket néha kocsiszámra találnak és visznek haza. Az ismert római ezüst és bronzérmek javarésze is innen valók. (Hadrianus-Constantin közti időből. Az általunk véletlenül feltárt sírokat a Kr. u. II.—III. századbelieknek gondolom. Dr. Brunner István (Lovasberény).