Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Múzeumi értesítő. Kormeghatározó adatok a csór* meritőpusztai őskori csontszigonyhoz. A székesfehérvári múzeum e ritka és nagybecsű szerzeményéről első cikkünkben (Székesfehérvári Szemle 1935 I—II. füzet.) csak első benyomásainkat közöltük, jelezve annak rendkívüli jelentőségét. Azóta áttanulmányoztuk a rendelkezésünkre álló forrásokat,

1

) és olyan adatokra akadtunk, melyek alapján koráról, a külföldi és hazai leletekhez való viszonyáról bővebb tájékoztatót adhatunk. Forrer szerint a szigony előfutárai a solutréi időszaknak azok a késpengeszerű eszközei, melyek a francia irodalomban pointe-ácrau,a német irodalomban Kerbspitze néven szerepelnek.

2

) Anyaguk kő, ritkán rénszarvas agancs. Igazi, jellegzetes szigonyok, harpunák csak a magdeléni korban jelennek meg. Rendszerint rénszarvas agancsból készültek, több fogszerű nyúlvánnyal, u. n. szakával, melyek pálcaszerú gerincük egyik, vagy mindkét oldalán helyezkedtek el. A szigonyok hossza 10—15 cm. és alsó végük a nyélhez való odaerősités végett kétoldalt tompa tövist visel vagy lyukasztott. Ritkán vonalas díszítés is van rajtuk.

3

) Ezen harpuna tipus folytatódik a régebbi és ujabb kőkort áthidaló átmeneti időszakban is, mikor már a mammut kihalt, a rénszarvas felhúzódott északra és helyét a szarvas foglalta el. Az emberi művelődés ezen fokán a harpunák szarvas agancsból vagy csontból készültek. Ennek belseje porhanyós, spongyás, csak a külső kérge használható, ép ezért alakjuk lapos és végük rendszerint lyukasztott. Ezzel szemben a magdaléni rénszarvasagancsból készült harpunák ovális, kerek átmetszetűek. A későbbi harpunák rendszerint durvák és felületes kidolgozásúak.

4

) De ezek között is vannak finomabb kivitelűek, aminők egy skandináviai konyhahulladék halomból (kjöggenmödding) származó csontpéldány

5

), egy szarvasagancsból készült lelet Mas d'Azil (Ariége) barlangjából

6

) a saint-germaini múzeumban, a Gr. Kreuzról és Dániából származó harpunák.

7

) Mindezek egysoros szakákat viselő alakok lapos kidolgozással és lyuk nélkül. A meritőpusztai szintén egysoros, lapos tipus, három szakával, végén a nyélre erősítés végett átfúrással. Anyaga csont és nagyon gondos kidolgozású. Szakájának alakja és öbölszerű bemélyedése legjobban egyez a spanyolországi Castillo-i,

9

) a már - 40 -