Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Székesfehérvár kulturális élete a XIX. századaari. Innen indul ki városunk kulturális életének megalapozása. A jezsuiták iskolája a jellemnevelés iskolája volt. Céljuk az volt, hogy egész embereket, nemes eszményekért küzdeni tudó jellemeket állítsanak a közéletbe, ugyanakkor azonban nem hanyagolták el a kedély és érzelem nevelését sem.

2

) Hogy a nemzeti cél nem állott közel hozzájuk, hogy idegenek maradtak a magyar testben a XVIII. század második felében is, nemlehet állítanunk, mert elég csak Pray Györgyre és Faludi Ferencre hivatkoznunk, akik a nemzeti múltnak oly emléket állítottak müveikkel, mint senki más abban a korban. A tanítás és$nevelés eredménye pedig mindigaz egyéntől függ. Pray fehérvári tanítványai közül Fejér György és Horvát István szintén történetírókká lettek. Hogy a XIX. század első negyedének kulturális mozzanatait megérthessük, vissza kell tehát nyúlnunk az előző század végére. A hajdani magyar Fehérvár az osztrák-barokk kultúra képét öltötte magára. Az 1777. évi nevelési rendszer (Ratio educationis) a latinnal és német nyelvvel ezt a szellemet akarta az iskolába is belevinni. A magyar nyelv száműzve volt az iskolából, de a magyar szellem élt és a jezsuiták már össze kezdtek forrni a magyarsággal városunkban is. A rend felszabadulása után iskolájukat a pálosok vették át. Magyar rend, magyar szellem költözik velük a falak közé. Ők az előirás ellenére már magyar gyakorlatokat iratnak, magyar iskolai színdarabokat adatnak elő.

3

) Ányos Pál, Virág Benedek, Pottyondy Rafael, ki később az Örményiek nevelője Válban, azok a nevek, akikhez a XVIII. századvég nevelése fűződik, majd utánuk Benyák Bernát expiarista veszi át öröküket és az 1806. újabb nevelési tanulmányi rendszer már kötelezővé téve a magyar nyelvet az ő eszméiket hitelesítette. Fehérvár kulturális fejlődésének kiindulása két szerencsés körülményre vezethető vissza : az egyik, hogy városunk a megye székhelye lévén, a rendi megye tisztviselő-tagjai itt éltek a városban és ezzel a magyarság szószólói, támaszai voltak; második, hogy a pálos rend tagjai közt is helyet kap a fejérmegyei nemes Kreskay Imre, de a rendi társadalomból, bár más megyéből való Ányos Pál, Pottyondy Rafael és Virág Benedek is, kik a magyar kultúra előharcosai és e minőségükben nem válnak meg a katedrától még a rend feloszlatása után sem. Ok és a velük együtt dolgozó Benyák Bernát, akit az áskálódás ép magyarsága miatt fosztatott meg igazgatói tisztétől 1794-ben

5

), de kinek érdekében az akkori fehérvári plébános, a volt jezsuita Vajland tett legtöbbet

6

), készítették elő azt a lelki talajt, mely a XIX. század elején a „Székesfehérvári nemzeti játék színi társulat"-ot megalakította s melynek a célja a „honi nyelvnek kipallérozása" volt, mint azt gr. Zichy Károly leveléből olvashatjuk.

7

) A nemzeti — 15 -