Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

FELJEGYZÉSEK. Elismerés. Közgyűjtemények Or­szágos Főfelügyelőségének a múzeum­hoz intézettátirata: »A múzeum 1934 évi működéséről és állapotáról beterjesz­tett jelentést teljes elismerésem kife­jezésével tudomásul vettem. Különös elismeréssel kell kiemelnem a tárlat­magyarázó-előadássorozat sokoldalú­ságát, az előadók értékes tevékenysé­gét, amellyel nemcsak közművelődé­sünket, hanem a múzeum és a nagy­közönség közötti kapcsolat állandó­ságát és erősítését szolgálták. Hasonló­kép kell kiemelnem az ásatási tevé­kenység gondosságát, tervszerűségét.« Örömmel jelentjük azt az elismerést is, amelyben a székesfehérvári iskola­szék részesítette Majláthy (Mayer) Lipót tb. muzeumőrt, amidőn meg­hívta az egyik elemi iskola igazgatói állására. A hivatalos teendők mellett a közügyek terén is készséggel dol­gozó férfiút jutalmazott meg vele. A kitüntetésért szívből gratulálunk. A múzeum gyásza. Mátrai Rudolf ciszt. r. áldozópap, tanker, királyi főigazgató halála az országos részvét mellett, a székesfehérvári muzeumot külön is mélységes gyászba borítá. E gyász okai: a múzeummal kapcsolatos ékes szavú előadásai, ragyogó tollú Írásai és az a tettrekészség, melyet, ha rászorult, vele szemben mindig a legnagyobb szeretettel és odaadással igyekezett érvényesíteni. A múzeum jóbarátainak nemes társasága egyik legértékesebb tagjával lett szegényebb. Philipp Istvánban legbuzgóbb munkatársát gyászolja a múzeum. Ott állt bölcső­jénél és közreműködött fejlesztésében igaz művészettel és alapos szakérte­lemmel készített festményeivel, rajzai­val. Csodás szeretettel ápolta Fehérvár történetét. Ezirányú jegyzetei, rajzai kincset érnek és igazolják, hogy senki nála alaposabban nem volt tájékozódva városunk történetéről. Műtörténelmi kérdésekben ritka széles látása és mély tudása volt, melyet mindig kész­séggel adott át a múzeumnak. Tettre­készségénél csak önzetlensége volt nagyobb. Kitka erény manapság, örök hálánk legyen érte kísérője. Előadások. Az Orsz. Régészeti és Művészettörténeti Társaság 1935. márc. 9-i ülésén Marosi Arnold tartott előadást »A tác-fövenypusztai ásatás és annak jelentősége« címen. Ugyanő a székes­fehérvári idegenforgalmi bizottság által rendezett előadás sorozatban a székesfehérvári bazilikát és királysíro­kat ismertette. Dormuth Árpád ápr. 8. Fejér vármegye és Székesfehérvár tör­vényhatóságainak együttes gyászunne­pélyén Prohászka Ottokár emlékét méltatta. A múzeumban a jubiláris kiállítással kapcsolatban voltak tár­latmagyarázatok Marosi Arnold és Dormuth Árpád vezetésével. Követendő példa. Az »Uj Erő« szer­kesztősége elhelyezve letétként Varga Ferenc Rothermere-díjas » Győzelem« с gipsz szobrát, értékes műtárgyhoz juttatta a múzeum művészeti gyűjtemé­nyét. A szobor a múzeumban a jubiláris kiállításon szerepelt először és egyik ékessége lesz az ujonan létesítendő szépművészeti osztálynak. Fejér megye az Arch. Értesítőben. Az Arch. Értesítő 1932-33 év folyamában a székesfehérvári mu­zeumot Oroszlán Zoltán tanulmánya képviseli »Athene és Hephaistos ritka mithosza a székesfehérvári mú­zeum egy római kőemlékén« с cikké­ben. Részletesen ismerteti annak tár­gyát, az Athene-Hephaistos mítosznak legbrutálisabb jelenetét, midőn az istennő menekülni igyekszik az őt üldöző Hephaistos elől. A jelenet ábrázolása az egész antik világban alig egy-kétszer fordul elő és a relief révén a székesfehérvári múzeum oly mű birtokában van, melynek jelentő­sége tárgyánál fogva túlnő a pannó­niai provinciális művészet keretein és helyet kér az antik mitológiai emlék­anyag nevezetesebb és fontosabb áb­rázolásai között. A dombormű a fö­venyi római telepről származik (Lt. sz. 2850). — Ugyancsak Oroszlán Zol­tán tollából került ki Mucius Scaevola _ 46 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom