Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

dunapentelei szobrának tanulmánya is. — Paulovics István »Ásatás Dunapentelén 1931-ben« cimen a dunapentelei római erődítményekről írt nagyon tanulságos, illusztrációkkal bőven felszerelt cikket, melyben az erődítmény kapuját (Porta decumana), magát a castellumot és a külső védőárkokat mutatja be, mint az ásatás legfontosabb eredményeit. Kiszállás Inotára. Faller Jenő, várpalotai bánya-mérnök,muzeumunk buzgó munkatársa, néhány festett edénytöredéket küldött a múzeumba, köztük egy fenékbélyegezettet is, melyek azt a benyomást keltették, mintha árpádkirályok korabeliek volnának. Abban a hitben, hátha valami középkori településnek maradványai, március 22-én Dr. Polgár Ivánnal kiutazva Faller J. szives kalauzolása mellett megállapítottuk, hogy az edénytöredékek Sass Józsefnek a Tóföli-dülőben fekvő földjén találhatók és pedig elég nagy számban. A már bevetett földön ásatást nem végezhettünk, helyette érdekes környezettanulmányban volt részünk. A lelőhely körül vannak ugyanis az inotai tó forrásai, melyek mint természeti jelenségek is kedves látványt nyújtanak és a helyet településre is alkalmassá teszik. Kirándulásunk másik eredménye, hogy hosszas kutatás után kellő alapot kaptunk az inotai római telep felkutatására. Szabó Kálmán földbirtokos jelentése szerint ugyanis néhány éve a tulajdonát képező, jelenleg csendőrlaktanyául szolgáló háza mellett fekvő szántóföldön alapfalakat talált, honnan leirása alapján római téglák kerültek elő. Ugyancsak tőle hallottuk, hogy gyermekkorában a most említett helyhez közel fekvő u. n. két halom dombot, ahonnan a múzeum 6875. sz. római feliratos köve is származik, katonai mérnökök kibontva, belőlük embercsontok kerültek elő. Ez adatok most már módot nyújtanak ahhoz, hogy esetleg ásatással is megerősítsük és kibővítsük a hallott adatokat. lváncsán bronzkori hamvedreket találtak. Az egyik iváncsai gazda a telkén szőlőültetés közben régi edényeket ásott ki a földből. Egy ilyen edényt felküldött a Nemzeti Múzeumba. A Nemzeti Múzeum dr. Tompa Ferenc vezetése alatt megkezdte az ásatást. Egy napi munka után máris szép eredményt értek el. Alig tiz négyzetméter területen 6 drb. urnát találtak. Az egyik urnában bronzdarab is volt. (Uj Fehérvár 1934, 96. sz). A pézsmapocok Fejér megyében. Ez az Egérfélék családjába tartozó rágcsáló állat (Fiber tibetnicus L) Északamerikából származik. Értékes bőre miatt 1905-ben hozták be Csehországba. Onnan 1915-ben Mosón megyébe is eljutott és ma már Fejér megye álló és lassan folyó vizei mellett is előfordul. A múzeum Sukoróról szerzett egy példányt. Fehérváron is fogtak már és a hallomás szerint a Sárvizmentén több helyen felütötte tanyáját. Bár prémje értékes, elterjedése mégis veszedelmes. Gátak, vasúti töltések rongálásával nagy károkat okoz. Lócsontváz leleteink. A székesfehérvári múzeum 3 ásatag lócsontvázat őriz : az igari avarsir mellékletét: lóközép- és ujj-csontok (457/1929) ; a szabadbattyáni honfoglaláskori ősmagyar sír lócsontjai : lóközép- és ujj-csontok (459/1929); a nagylóki honfoglaláskori, ősmagyar sírlelet lócsontjai : koponya és alsó állkapocs, mely négy-öt éves méntől származik (460—1929). Mind a három leletet Dr. Hankó Béla, szegedi egyetemi tanár volt szives megvizsgálni. Vizsgálatainak eredményét »A magyar ló eredete« Debrecen 1935 с dolgozatában közölte a nagylóki lófejet képben is bemutatva. A Múzeum látogatásai során tavasszal és ősszel vasárnap délelőtt 11 órakor rövid népszerű ismertetés keretében mutatjuk be egy-egy korra vonatkozó gyűjteményünket. Hétfőn a múzeum zárva. - 47 -