Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

A tác-fövenypusztai római ház. Az 1934 tavaszi fövenypusztai ásatás ismertetésénél említettük, hogy a margittelepi vincellér háztól északra fekvő törkölyös gödrök mellett nagyobbszabású római épület alapfalait ástuk ki és közelében két tégla sírt is találtunk. (Szfvári Szemle 1934, 57. 1.). Sajnos, az épület teljes feltárását akadályozták a vincellérház, a mellette fekvő törkölyös gödrök és gazdasági udvar, ami miatt csak hiányos képet nyújthatunk az itt állt római házról. A feltárt részek Joachim Józsefnek a múzeumban őrzött alaprajza szerint (443/1934): 1) 3 m. széles és 5-57 m. hosszú délnyugat felé apszisszal végződő lakószobának megfelelő helyiség 60 cm. széles falazattal. 2) Ehhez északfelől kívülről mérve 6"35 m. hosszú és 3*35 m. széles négyszögalakú épület csatlakozott 50, 55, 60 cm. széles falakkal. A benne talált tűzhelymaradvány konyhára enged következtetni. 3). Tőle keletre egy 120 cm. sugarú félköralakú zárt helyiség következett, melyet fal választott el a vele szomszédos helyiségtől. Talán fürdő medence volt. 4) Az ettől dél felé húzódó helyiség hossza 6-20 m., szélessége 310 ra, melyet egy nagy részt kiszedett választófal két részre osztott és padozata alatt 15 cm. széles csatorna volt. Déli sarkánál ives falmaradványok. 5) A fürdő félköralakú falától keletre 1930 m. hosszú és 65 cm. széles fal következett déli irányban haladó zárófallal és két ugyanilyen irányú belső fallal. E hosszú faltól délre fekvő terület tehát három részre tagozódott: egy középső 12*15 m. széles és két keskenyebb 4-60 m. szélességű helyiségre. E terület oldalát helyenként téglaterrazzó takarta és alóla széles csatorna vezetett délfelé, amelyet 16 méternyi távolságban követhettünk. A csatornát hatalmas cementszerű anyagból készült lapok fedték, tőle jobbra nagy kiterjedésű téglaterrazzó burkolat volt. A csatorna táján tőle keletre is találtunk falmaradványokat, de kapcsolatukat az előbbi falakkal nem tudtuk megállapítani. Az egész épülettömb gazdasági udvarral körülvett, nagyobbszabású falusi urilak benyomását kelti, a téglaterrazzó után ítélve jelentős kiterjedésű átriummal. Az épületfalak körül talált és a székesfehérvári múzeumba szállított leletek : szürke pannóniai edény töredék 3 (Lt. sz. 9142), durvább edénytöredék 7 (9153), üvegpohár töredék, üvegedénytalp, 8 apróbb üvegtöredék (9154—57), karperectöredékek üvegszerű anyagból (9158), bronzkarperec töredéke (9129), vaslakat (9160), kis téglatöredék LE(?) betűnyomokkal (9161), peremes márványlaptöredék (9162), padozattégla 6 (9163—64), kődarabos terrázzótöredék a burkolatból (9165) és műkőtöredék a csatorna fedő lapjaiból (9166). Az épület szomszédságában feltárt téglasírok peremes lapjai háztető módjára voltak összeillesztve. Az 1. sz. sir fenekét téglák takarták, csontváza fiatal gyermekcsontváz, mellette egy kis bronz maradvány volt. A 2. sz. sír mélyített részének feneke téglákkal, oldala kövekkel volt kirakva. A tetőalkotó téglák érintkező szélét és gerincét könyökös téglák borították. A korhadt fiatal csontváz mellékletei : a nyaknál gyöngyszemek, a jobb kéz ujján bronzgyűrű (9168). Ugyanezen alkalommal a vincellérháztól nyugatra fekvő szőlőcsemetés területén is végeztünk kutatást, ahol azonban csak feldúlt sirnyomokat találtunk. Az itt végzett ásatás begyűjtött anyaga : őskori urna töredék égett csontokkal (Lt. sz. 9145/a), kelta tipusú tál töredékei sertéscsontokkal (9146), római csésze dudoros díszítéssel (9147), Vespasianus közép bronza (9148), diszítéses terra sigillata töredék 27 (9149), fenékrészlet 2 (9150), egyéb edénytöredék 10 (9151), bélyeges terra sigillata 1 (9171) és egy csomó római érem (9172) Traianus, Antoninus Pius, M.Aurelius, Probus, Maximianus, Nagy Constantin, Crispus, Constantin, Constantius, Julianus, Jovianus, Valerus és Valentinianus uralkodókkal. A Múzeum gyűjteményei vasár- és ünnepnapokon 9—12 óráig belépődíj nélkül megtekinthetők. — 45 —