Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

Bartucz Lajos. falainak szükségessé váló renoválása s a kriptának ezzel kapcsolatos kiürítése folytán 1883 nov. 19.-én végre szakértő antropológiai vizsgálatra az embertani intézetbe Török Aurélhoz kerültek^, az átvétel alkalmával kénytelen volt megállapítani, hogy ÎÏI. ßela király csontjai egy más férfi csontvázrészeivel és egy állati bordával, a királyné csontjai pedig egy éretlen magzat csontjaival együtt tétettek a koporsóba. Joggal felmerülhet hát a kérdés, vájjon nem a magzattal eltemetett fiatal nő csontváza került-e utólag valamilyen tévedés folytán a királyné koporsójába? Ezt csak ujabb beható antropológiai vizsgálat tudná véglegesen eldönteni. Egyébként a »pesti legjelesebb orvosok vizsgáló küldöttségének« véleménye, melyre Érdy többször hivatkozik, tudtommal sehol nem tétetett részletesen közzé. Pedig ez annál fontosabb lett volna, mert a csontvázak egy része, mint Török Aurél kimutatja, időközben elkallódott s a megmaradt csontvázak is erősen összeroncsolódtak. Nincs-e hát teljesen igaza wadasi Jankovich Miklósnak, a múlt század első felében élt legbuzgóbb régészünknek, amikor Bél Mátyás panaszát idézve: »Nulla in re desides magis sumus Hungari, quam in asservandis Majorum nostrorum Monumentis,« keserűen így folytatja: »Az a nemzet, melly övéinek Emlékeit hideg vérrel tekintvén sem tiszteli, sem betsüli, nem tsak önnön kissebitését s megvetését, a különben is egymás között természeti irigységben levő idegen nemzetek előtt maga szerzi — de egyszersmind saját karjával ellenzi s hátráltatja önnön tökélletesedését — tsinosodását és előmenetelét az által, hogy munkára termett virgontz Magzati előtt a Ditső Példákat elborítja vagy épen le is rontja. ...Azért miolta élek könyeim tsurdulási meg nem szűnhettek, szemembe ötölvén minduntalan a Régiségeknek elkövetett dúlásai.« És Jankovich Miklósnak erre valóban teljes joga volt, mert ő még látta »ditsőült Sz. István apostoli buzgósága világszerte híres maradványát, a Magyarok nagy Asszonya gazdag templomának északi oldalát, ahoz ragasztott bálványkövekből ékesen faragott sudaras oszlopokat és ezekből kihajlott különféle állatoknak s képzeleteknek kimetszésivel ékesített boltozatoknak karjait;« —ő látta »ennek túlsó oldalán még harmadrészben fedél alatt, első Lajos király felségesen épitett« kápolnáját, sőt 1793—5 esztendőkben több izben ájtatoskodott is benne,„de 1826-ban »elpusztított helyén már üres udvarhelyet« talált. О látta ugyanott a prépostság épülete alatt a »hajdani keresztyén Catacumbát,... mely maga nemében egyetlen egy nevezetes hajdani épités maradványa hazánknak, azonban, noha mind a Római birodalom alatt, mind pediglen a vándorló vad népek és Vandálok dúlása között, nemkülönben a Törököknek két száz esztendeig dúló ostromában épen fentartatott, nem előbb, - 36 -