Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

A székesfehérvári bazilika csontvázainak embertani jelentősége. kitevő, családtagjuk és kivételes engedéllyel több magyar főúri család is temetkezett — három vörös márványkoporsót döngetett az artézi kutat javító munkások csákánya. Vörös márványkoporsó ugyancsak felette ritka lelet. De mit ér, ha a tudatlanság és buta kíváncsiság feltörte, mielőtt szakember kezeibe kerülhetett volna. »A csontváz fején ezüst korona, ujján gyürü, kezében alma kereszttel, királyi bot és lábain sarkantyú. Érdy bonczolja a régiségeket, nem tudom, mit főz ki« — írja szűkszavúan, de elég szűklátókörűén is, az akkori hivatalos »Közlöny« 1848 dec. 18.-Í száma. Ugyanebben a »Közlöny«-ben jelent meg tudós Szvorényi József, akkor székesfehérvári gimnáziumi tanár, levele is, melyben a helyszínén tett megfigyeléseiről röviden beszámol. »Itt kétségkívül csak a hely, díszjelek és csontváz tudományos megvizsgálása s pontos Összevetése vezethet tisztára« — állapítja meg már ekkor helyesen s mindjárt kifejezi ama gyanúját, hogy »okkal tarthatni árpádi vagy vegyes korszaki egyik uralkodónk porló tetemének.« »De hogy lehessen ott biztosabb eredményhez jutni« ~» panaszolja tovább — »hol a megbolygatott tetemeket a profánus kezek már kosárra szedték. Mi bizony csak megint arra adtunk példát, mint nem kell az illy tudományos kincsek körül jövőre eljárni !« Pedig az öt sír hat csontváza közül, mert ennyit találtak akkor, amint néhai Pauer János értékes kis füzetéből (»A Székesfejérvárott fölfedezett királyi sírboltról, 1849«) hitelesen kiderül, öt teljesen bolygatatlan volt addig, amig a csatornát javító munkások csákánya, majd a »csak régészeti ellenőrzés mellett folytatott« ásatások, fel nem túrták azokat. Mert, hogy a csontvázaknak a személyazonosság megállapítása szempontjából való elsőrangú fontosságát, az egyetlen Szvorényi Józsefen kívül, senki sem látta akkor, s így azoknak kiásására, illetve a későbbi tudományos vizsgálat számára való megmentésére és megőrzésére sem fordítottak kellő figyelmet és gondosságot, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a királyi házból való csontoknak későbbi sok hányattatása, keveredése és csonkulása. Egyébként Pauer volt az első, aki a kizárás módszere alapján az öt sír közül a legdíszesebben eltemetett kettőben a leghatározottabban III. Béla király és első neje, Anna királyné, földi maradványait ismeri fel, amit azután később Török Aurél antropológiai vizsgálatai is igazoltak. És mégis, amikor a királyi pár földi maradványai 14 évi múzeumi régiségtan tartózkodás és a Mátyás-templom egyik ideiglenes kriptájában való 21 évi pihenés után, a templom alap- »5 -