Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

A Múzeum fennállásának 25 éves emlékünnepe. Iskola-, jelenleg Szent-Imre utca 18. sz. házának három emeleti szobájával jelent meg a nagyközönség előtt. Egy esztendő alatt az anyag annyira megszaporodott, hogy 1912 aug. l-től öt szo­bára kellett kibővíteni. E nagyobb helyiség biztosítására a város 500 K-ás segélyét 1000 koronára emelte és az államsegélyt is megnyertük. A helyiség nagy bérösszege már akkor felvetette az önálló múzeumépület gondolatát, amely 1913-ban oda érlelődött, hogy a Muzeumegyesület beadványt intézett a Muz. és Könyvt. Or­szágos Főfelügyelőségéhez 150.000 K. államsegélyért múzeum­építési alap létrehozására. A főfelügyelőség jóakarattal fogadta a kérvényt, végleges elhatározását azonban a helyi tényezők meg­felelő támogatásától tette függővé. Mielőtt e kérdés dűlőre jutott volna, kitört a háború, annyit azonban sikerült elérni, hogy a Vall. és Közokt. miniszter a muzeumot felvette a Muz. és Könyvt. Orsz. Főfelügyelőségének hatáskörébe és ezzel állandó államsegély részesítésébe. A háború tartama alatt, mint minden kulturális intézményé, a múzeum élete is megbénult. Azonban az elszánt élniakarás még e nehéz időkben is tudott eredményt felmutatni. 1914-ben a gyűjtemények szűk elhelyezésén jelenlegi helyiségének, az akkor kiürült árvaháznak bérbevételével akart segíteni, de a háború kitört és az épületetet iskolának rendezték be. A háborús évek szomorú állapota a múzeum ezidei gyarapodásának szegénysé­gében, a gyűjtő utak és kutatások elmaradásában tükröződik vissza. 1918-ban személyi vonatkozásban nagy csapás volt, hogy Dr. Lauschmann Gyula halálával elvesztette kialakulásának út­törőjét, a propagálásban, az anyaggyűjtésben és annak ismerte­tésében Iegbuzgóbb munkatársát. A tanácsköztársaság idején a művelődés helybeli képvise­lete a múzeumra is kiterjesztette vészes figyelmét. Az elrablott püspöki palotában akartak neki új otthont nyújtani és 1919 július 3-án iskolás fiukat rendeltek ki a múzeumba, az átköltözés vég­rehajtására. A múzeumnak újólag megbízott vezetője, Rexa Dezső, vármegyei főlevéltáros azonban fölemelte szavát a gyűjtemények ily módon való átszállítása ellen, kijelentve, hogy míg a püspöki palotában terroristák tanyáznak, addig ott nincs helye múzeum­nak. A kommunizmus megszűnte után, 1919 augusztus 29-én a régi vezetőség minden kár nélkül vette át a múzeum anyagát. A közbeeső idő alatt Rexa Dezső mindent elkövetett a gyűjtemé­nyek biztonsága érdekében. Előterjesztésére a múzeumban nyer­tek elhelyezést a műértékkel biró, elkobzott fegyverek is azzal a célzattal, hogy a forradalom elmúlása után tulajdonosaik azokat visszakaphassák. A múzeum adott helyet, mint ideiglenes letét­nek, számos egyéb muzeális magántárgynak is és mentette meg - 10 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom