Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

A Múzeum fennállásának 25 éves emlékünnepe. az elkallódástól a helybeli ezredeknek háborús és egyéb emlékeit. A restauráció után csakhamar megszokott útra tért a múzeum élete. 1920-ban újból szóba került a múzeum megfelelő elhelyezése, ami a vármegyeház nagyszabású kibővítésével lett volna kapcsolatos. A szép terv kivitele az állami támogatás hiányában elmaradt. Azt az aggodalmat, hogy a növekvő drágaság mellett miként oldja meg a fenntartó egyesület a házbérek folytonos emelkedését, eloszlatta a város és a vármegye évről-évre fokozódó segélye. 1922-ben a Muz. és Könyvt. Orsz. Főfelügyelősége elismerve, hogy a székesfehérvári múzeum tiz évi működés után »legjelentősebb vidéki gyűjteményeink egyike«, a helyiség tarthatatlan állapotának javítására erélyes mozgalom megindítását hozta javaslatba. Ennek kapcsán született meg az a javaslat, hogy amennyiben a régi városházából a hivatalok kiköltöznének, engedjék azt át a múzeum céljaira. A muzeumhelyiség meg nem felelő voltáról évenkint ismétlődő panaszoknak, tervezgetéseknek egyik állomása volt az is, mely szerint a majd felszabaduló leánygimnáziumi helyiség és a kiürülő belvárosi plébánia-épület lesz a múzeum új otthona. Az új leánygimnázium építése azonban évről-évre maradt. Közben megkezdték a rendőrség új épületének építését. Ez a körülmény a rendőrség kiköltözése folytán felszabaduló és városi tulajdont képező Bognár-u. 3. számú épületre, a jelenlegi múzeumra terelte a figyelmet, melynek megkapására a Muzeumegyesület kérvényt nyújtott be a városhoz. A polgármesteri hivatal több mint féléven át húzta-halasztotta a kérvény elintézését és csak Mátrai Rudolf határozott kívánságára tett ajánló előterjesztést a kérvény kedvező elintézésére, ami az 1927. okt. 31-i városi közgyűlésen meg is történt. Ezt a nemes gesztust követte, hogy a város 17000 P-t, a vármegye 10000 P-t szavazott meg az épületnek a múzeum céljaira alkalmas átalakítására, mig annak berendezését a társadalom 4000 P-ős adománya és 2000 P államsegély biztosította. A két évi munkát kivánó építkezés és berendezés befejezése után 1929 okt. 6-án nyilt meg az új múzeum, melynek létrejötte fényes bizonyság arra, hogy Szent Istváa városának és vármegyéjének, valamint művelt társadalmának a kultúra iránt való szeretete, annak megbecsülése nem üres szólamokban szokott megnyilvánulni. Ott ahol munkát lát eredményeket tapasztal és nagyhangú reklámok helyett magvas tartalmat talál, nemes áldozatkészségben adja tanuját magas műveltségű lelkületének. A régészeti egylettől átvett gyűjtemény statisztikája: 691 őskori, 418 római, 152 népvándorláskori régiség, 412 ujabbkori, 37 néprajzi és iparművészeti, 31 természetrajzi tárgy, néhány könyvből, oklevelekből és apróbb nyomtatványokból álló egyéb könyvtári anyag. Az 1934 évvégi statisztikában az állomány: - 11 —