Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

A Múzeum fennállásának 25 éves emlékünnepe. III. Marosi A — A múzeum 25 éve. Ebben a visszaemlékezésben, melynek célja a múzeum 25 éves múltjának filmszerű felidézése, a szemembe vetődő első kép egy szelid tekintetű férfi alakja, dr. Lauschmann Gyula, amint pár hónapi fehérvári tartózkodás után belép akkor igazán magányos cellámba azzal a tervvel, hogy csináljuk meg a székesfehérvári nyilvános muzeumot. A tervet szívesen fogadtam egyrészt, mert módot nyújtott Pécsett megkezdett muzeális tevékenységem folytatására, más részt, mert Szent István vármegyéjében és vá rosában muzeumot létesíteni nemzeti feladatnak, hazafias kötelességnek tarottam. A második kép, mely megjelenik előttem, a vármegyeház egykor börtönként szolgáló, három kamraszerü helyisége. Az ajtót kinyitva dohos levegő árad felénk, betekintve mintha ószeres raktára tárulna föl előttünk, egyszerű polcokon a különféle régi ségek rendszertelen halmazával. 1910 május első hetében volt ez, mikor a múzeum vezetésével megbízatva a Múzeum egyesületté alakult Régészeti és Történelmi Egyesület gyűjteményét a jelzett helyiségben átvettem és Philipp Istvánnal megkezdtük a nekünk poros voltukban is kedves régiségeket elhagyatottságukból kiemelni, rendszerbe foglalni és leltározni. A harmadik kép, mint hangos film cseng fülembe gróf Széchenyi Viktor 1912 május 11-én elhangzott szózata : »Mélyen tisztelt közgyűlés ! Különös szerencsémnek tartom, hogy a mai közgyűlésen, én elnökölhetek, azon a közgyűlésen, melyen az ige testté vált. Eveken keresztül tengődött itt egy régészeti egyiet mely azonban tespedéséből kiemelkedni nem tudott. Alig egy esztendeje megjelent köztünk egy fiatal pap, ki lángoló lelkesedéssel, alapos hozzáértéssel, mintegy varázsütésre megteremtette a muzeumegyesületet és ma már bemutathatjuk magát a muzeumot is.« Mivel telt el ez az egy esztendő? A régi gyűjtemény magában nem volt elegendő nyilvános múzeum létesítésére, gyarapítanunk kellett a kiállítandó anyagot, amihez Székesfehérvár városa és Fejér vármegye levéltári anyagukból készséggel engedtek át letétként tárgyakat, Prohászka Ottokár pedig kőtárunknak vetette meg alapját. Nagy segítségünkre volt Dr. Szabó Elemér, akkor honvédtörzsorvos 532 darabot számláló letétjével, mely hézagpótlóként illeszkedett be a hiányos gyűjteménybe. A megnyitáshoz szükséges bútorzat beszerzését megkönnyítette a Régészeti Egylettől örökbe kapott 3876 K. és mindez lehetővé tette a felállítandó múzeum számára megfelelő helyiség bérbevételét, ahová 1910 február elsején költözött be. A már nyilvános gyűjtemény számba menő múzeum az _ 9 _