Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

bortnuth A. és Marosi À. re tehetjük. Az egész területen tovább immár sehol sem láttuk más nyomát a telepnek. A Sáncdülő alatt végigmenve a községig annak mesterséges voltát figyelhettük meg. Ez a sánc a Somhid alatt tovább folytatódik a Gusztus puszta felé húzódó dombhát oldalán is ki az első keresztdülőig, amerre annak idején a sző­lőkben urnák kerültek elő. A kiszállások közben összegyűjtött leletek kevés kivétellel apró edénytöredékek régi törésfelülettel. Selejtezve és csopor­tosítva őket egyesek durva kidolgozásukkal, erősen szemcsés anyagukkal, a rossz égetéssel, büttykös diszitésükkel kezdetleges benyomást keltenek és rokonok a kőkor, bronzkor hasonló edé­nyeivel, viszont mások finom (iszapolt) anyagukkal, alakjukkal és díszítésükkel kétségtelenül a vaskor idejére, Kr. e. 1000 táján kezdődő hallstatti időszakra utalnak. A keramika e változatossága a szakembernek nem feltűnő. Sirleleteink szerint származhatnak ugyanabból a korból: az egyszerűbb tipusok közönséges hasz­nálatra készültek, a simábbak mint díszedények, különleges cé­lokat szolgálhattak. Tipikus hallstatti formák : egy grafittal fényesített füles csé­sze töredéke bütykös diszitéssel, néhány finoman iszapolt agyagból égetett töredék haránt irányú hornyolásokkal, magas fültöredékek, haránt- vagy vízszintes élvonalakkal díszített tál­peremek, melyek néhány darabja élénk vörös színével vonja ma­gára a figyelmet. (Lt. sz. 9772—9888.) A durvább kidolgozásúak között is vannak ilyen élénkpiros színű töredékek. Másoknak si­lány égetése, kölesszem nagyságú homokszemekkel kevert anyaga, a kőkori edényekre emlékeztető bütykös fülalkotása emeli a telep keramikájának változatosságát. (Lt. sz. 9781 — 88.) A földalatti la­kóhelyek emlékei: vesszőbenyomásos agyagtapaszok, a tűzhelyek edénytartó piramisai és égett agyaglapja, őrlőkő-töredék (Lt. sz. 9789—93.) Különlegességek: egy csöves edénytöredék szarvszerű nyúlvánnyal (Lt. sz. 9785.), lapos agyagnehezék félholdszerű ki­vágással (Analog. 1. a somlyóvidéki hallstatti telepen Arch. Közi. 1899. 52. U), kisebb kőkorong töredéke lyukkal, öntőminta ho­mokkőből, csontból készült sarló (Lt. sz. 9794—98.), átfúrt és sokszögletű hasábalakra kidolgozott két csontdarab. Külön fi­gyelemreméltó két kőkori edénytöredék piros festék nyomaival. (Lt. sz. 9799.) Az összes megőrzött leletek száma 100 darab. Dormuth Á. és Marosi A. — 84 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom