Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

Juhász József. nel bőven el volt látva, csak „hiányzott egy jó agyvelő, mely azt jól vezérelje" — írta Ferdinánd a császárnak.

12

) Tehát a vállalatnak semmi eredménye sem lett, viszont a szultánt szörnyen felingerelte. Meg is írta Fráter Györgynek, hogy „áprilisban olyan sereggel indul meg az országba, amelynek terjedelme hasonló lesz a tenger vizéhez ; mert Ferdinánd, a gonosz lélektől indíttatván, Pestet újabban vívatá ; de az Isten mérget vetett a németek torkába."

13

) Hadjáratának célja ezúttal a Dunántúl keleti részének, Pécs, Szekszárd, Siklós, Valpó, Székesfehérvár, Esztergom és Tata várának elfoglalása volt. II. Warkocs György származása. Ferdinánd király tisztában volt Székesfehérvár fontosságával, ezért mindent elkövetett, hogy a város sikeresen ellen tudjon állni a török támadásának. A vár főkapitányává is kipróbált régi vitézét: nobsiczi Warkocs György tanácsost nevezte ki. Warkocs György idegen eredetű, de megmagyarosodott családból szármozott. Apja, Kristóf a XVIÍ század második felében Sziléziából vándorolt be hozzánk Hedvig tescheni hercegnővel, Zápolyai István nejével. Kedvelt embere volt a hercegnőnek, aki őt a késmárki kapitányságra emelte és birtokokkal adományozta meg. Warkocs Kristóf ezután magyar nemességet szerzett és birtokait folyton gyarapította. 1496-ban már mint svábfalvi (Szepes m.) birtokos szerepel, 1504-ben ugyancsak Svábfalván zálogjogon megszerzi Svábfalvi Henrik birtokát.

14

) Ezenkívül házassága is tekintélyes vagyonhoz juttatta. Háromszor nősült, mindig a legelőkelőbb magyar főúri családokból, amennyiben legelőször Tarczay Katalint, Tarczay Tamás leányát, azután Bebek Margitot és végül homonnai Drugeth Borbálát vette feleségül. Első feleségére szép örökség várt, amelyet azonban Tarczay Milós, Katalin fivére, vonakodott kiadni. Az ügyet választott bírákra bízták, de Warkocs nem várta meg a hosszú peres eljárás végét, hanem erőszakkal elfoglalta a Késmárk közelében fekvő Tarczay-javakat, nevezetesen Krompachot, Keresztfalvát, Nagyőrt (szászosan Nehre, tótul Strázska), Bélát és Pusztaerdőfalvát. Végre 1511-ben Zápolyai György szepesi főispán közbenjárására megegyezés jött létre a felek között. Ebben Warkocsné elismerte, hogy az őt illető leánynegyedet megkapta, viszont Tarczay Miklós belenyugodott abba, hogy a lefoglalt javakat Warkocs és gyermekei bírják, amig élnek, haláluk után azonban visszaszállnak Tarczayra.

15

) i^) Hatvani M. : Brüsszeli okmánytár. II. 57. i3) Horváth M. : M. o. története. IV. 155. 14

) Iványi В.: A Máriássy-család levéltára. 81. is) Századok, 1894. 730. - 4 —