Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)
A baracskai Jupiter oltárkő és Köveaszó (Keveháza). Hajdani létezését azonban bebizonyította a baracskai születésű Szalay József. 3 ) Az ő megállapításai szerint oklevelekben legelőször 1271-ben fordul elő 4 ), de már 1337-ben következőképen említik: „Keueiazou vagy Zenthyuan", később pedig csakis Szentiván néven ismeretes. A krónikák és az oklevelek adatainak egybevetése után pedig megállapítható, hogy a mondai Keveháza helye a mai Szentiván puszta Baracskánál. E mellett vonult ugyanis az a régi római út, amelynek maradványai Érdnél és Battánal ma is láthatók. 6 ) Ezen a helyen tényleg egy nagyobb római város létezéséről tudtunk, amelyet Jasulones néven említenek. Itt kellett lenni valami olyan római kőemléknek, amely külső formájával és nagyságával lehetővé tette, hogy a képzelet a hun vezérek temetőjét ide tegye. Ezután következnék vizsgálódásunk legfontosabb része, az a kérdés, vájjon mi lehetett ez a római emlék? Sebestyén Gyula 6 ) kőbálványnak sejti, Bleyer Jakab 7 ) pedig úgy vélekedik, hegy „ez a kőbálvány is bizonyára síroszlop volt, a mint ezen a vidéken számos sírhalom található, melyből faragott köveket, fegyvereket, csontokat, urnákat, hamut nagy menynyiségben ástak ki." Nagy Géza 8 ) mérföldmutatónak gondolja, legújabban pedig Eckhardt Sándor véleménye érdemel figyelmet. Nála azt olvassuk, hogy Kézai azért temetteti el a hún vezéreket Köveaszón, mert „ott van a római út és mellette egy különös kő, valami Írásos emlékoszlop vagy szobor, ami magához köti a hagyományokat."Majd alább: „Mi lehetett ez a kő vagy szobor, nem tudjuk. Abból, hogy a római út (strata) mellett volt, talán arra lehet következtetni, hogy mérföldjelző kő volt. De ez nem is fontos. A lényeges, hogy egy feliratos kő állt ott, amelynek mondafejlesztő ereje akkora volt, hogy egy roppant nagy húnrómai ütközet emlékéül fogadták el." 9 ) Eckhardt véleményét két forrásra alapítja. Az egyik Kézai krónikája, amelyben a kérdéses emlékkőre vonatkozólag a következőket olvashatjuk: „Küve kapitányt pedig amaz út mellett, ahol kőszobor van felállítva, szittya módon ünnepélyesen eltemették s e terület bizonyos részét róla Küve aszójának [Küve völgyének] hívták." 10 ) A második egy idegen szerzetesnek 1308 körül készült keleteurópai leírása, amelyben ezt találjuk:,,... és a győzelem emlékére ott (se. inter Sicambriam n ) et Albam Regálém) egy óriási nagy márványkövet emeltek, amelyre felírták az említett győzelmet, s ez a mai napig megmaradt." 12 ) Az idézettek alapján tehát megállapítható, hogy itt valami szokatlan nagyságú római feliratos kő szolgálhatott mondaképző tényező gyanánt. Kérdés már most, hogy Köveaszó-Szentiván területén hol keressük ezt az emléket, Köve vezér és Atilla hún fejedelem temetkező helyét? Nagy Géza már 1909-ben ezt helyes — 77 —
