Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

Dormutil Árpád. V. János levele is, ki azt írja, hogy bátyja meglátogatván őt 1827 ősszel v. 1828 tavasszal Sz. Ágothán arra utazván beszállt a főszolgabíró és fő fiscus is hozzája. (Horváth G. és Nedeczky Ferenc). Itt megismerkedtek a költővel és nagyon biztatták, hogy jönne csak haza, jobb lenne mint Pesten, majd ők ajánlani fogják a főispánnál és minél előbb Honorarius fiscusnak megtétetik.

63

) V. János azonban erősíti, hogy nem igen akart Fehérvárott lakni. —Fehérváron — úgymond — nem lehetett megtartani, mert akkor kissé németes város volt, a Nagy Urak lenézték a polgárokat és. a Megyei dolgok is korlátozott módon folytak,— azt nem szerette bátyám látni."

64

) Annál jobban szerette a pusztát. 1827 tavaszán dunántúli utazásában ellátogatott unokabátyjához Vörösmarty Zsigmondhoz Kis-Keszibe. Ide utaztában Fehérváron keresztül vitt útja. A „Pokolban" (Budai út, ma gr. Klebelsberg u. 1. sarok) találkozott Stettner sógorával. „Úgy nevezik a vendégfogadót melyben megebédeltünk — írja az előbbihez

55

) — s most az esőtől beszorítva, nem pokolban ugyan, de olyan magányban ülök, mint árva légy, mely az őszi dértől elhullott társain egyedül szédeleg." Színházba is ellátogatott. »Játszották-e a magyarok Kisfaludy Leányőrzőjét? — írja tovább. — Én itt Fehérváron hallottam őket, hol egy pityergő szomorújátékot adtak felvonás közben rövid énekkel. A darabhoz képest nem rosszul játszottak, mert az olyan szegény volt, hogy szánnom kellett őket. Asszonyaik nincsenek, de az énekben oly előmenetelt tettek, melyet utolsó hallásomtól fogva nem reméltem volna. Nincs itt szó a tökéletességről, csak a haladásról, s.én megelégedném, akármely úton volnának képesek hallgatókat nyerni. Ez azonban veszett ügy, nem vívok mellette. Fehérvárott szerezhetnék ösmeretségeket, de nem igen vágyok rá sok okokból, a jobbakat azonban el nem kerülöm.< Visszatérve látogatta meg anyját. »Szokva vagyok a nyomorúság látásához — írja-akkor

56

) — mert szinte benne nevelkedtem, de ezek olyai.ok, hogy a lélek súlyokat nem bírja.« Talán ekkor határozta el letelepedését, mert ez év októberében Fábián Gábor kérleli »Ne menj el, édes Miskám, Pestről, ha lehet, az olyan poétának, mint Te vagy, in űrbe kell laknia. Ne add te magad ama gyalázatos prókátori mesterségre.

67

) Ugylátszik ekkor készítette nyomda alá a „Bujdosók" с drámáját. Erre vallhat Stettnerhez írt levelében (121. lev) »írószereim, írásom készen állanak előttem, csak hozzá kell fognom, 53) Brisits Frigyes : Adalékok Vörösmarty M. életéhez. Irodtört. Közi. XLI. évf. Bp. 1931. 57 1. «) U. o. 57 1. 55) Vörösmarty Emlékkönyv 121. levél 217—218 I. 56) Vörösmarty Emlékkönyv 126. levél 221 1. 57

) U. a. 176. levél 261 I. - 36 -