Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

A Vörösmarty család múlja. ami itt könnyen megeshetik, mert ha kinézek az időbe legalább is hetes esőt várok, s ilyenkor tudod nem jó a sétálás.« Eszerint a' »Pokolban« lakott ezidőben, legalább is néhány napig. A „Bujdosók* 1828-ban láttak napvilágot a fehérvári Számmer nyomdában. A nyomdával továbbra is érintkezésben állott, sőt Bajza egyik munkáját (Válasz) ide dirigálja. »Bajza munkáját semmi esetre Pesten ne nyomassátok, mert becsületemben áll megtartani a föltételeket« írta Stettnernek 1830 ápr.-ban. Át is adja a nyomdának (1000 pld. 40 frtért), de a munka halasztást szenved ; egyrészt mert Vörösmarty »Csongor és Tündéjét« nyomják, de ez is áll a papirosszüke miatt, másrészt nincs elegendő betüjök. Stettner kedvetlenül válaszol : »Igyekezzél, hogy ezek az emberek szegénységüket legalább pontossággal és szerénységgel iparkodjanak kipótolni« (129—132. levél). A »Csongor és Tünde« 1830-ban ugyancsak a Számmer nyomdában jelent meg. Nyomtatás alatt Vörösmarty leveleit Fehérvárra a Magyar Theátrum épületébe címezteti, de egyik levelén közelebbi címet is találunk »Thaly Károly úrhoz« (133. lev.) Thaly Károly ezidőben megyei levéltárnok volt. Vele való ismeretsége valószínűleg Nyékről származik még, hol Thaly táblabírónak birtoka volt. Lakása valószínűleg a a Bajzáth-házban lehetett, a magyar Theátrum épületében (Ferenc Jószef tér 8.) »Csongor és Tündét« különben szintén Kesziben írta Vörösmarty Zsigmond urhidai és sághi szöllejében, ahová naponként kikocsiztak. Ennek kertjében, gyümölcsösében és méhesében találta magát nagyon jól a költő, »csak a méhek dongása; más nem háborította« — írja öccse. Pesten a cenzúrán visszavetették a művét, hanem a fehérvári Censor, akkor iskolai direktor, tanára volt a költőnek, nem tett akadályt a munka kinyomatásában.

58

) »A Két Szomszédvár« is itt készült — írja tovább. Igaza van tehát Fürst Aladárnak mikor úgy gondolja, hogy itt a Sárrét mentén, hol más ember bizony csak nagynehezen fedezhetne fel természeti szépségeket, írta meg ama hangulatos esti tájképét, melynél szebbet ő egyet sem alkotott. Az urhidai és sághi várurak borzalmas végharcáról szóló régi mondát Tolnai Vilmos meg is találta Sárpentele és Urhida vidékén.

59

) Idősebb éveiben is megfordult egyszer-másszor városunkban, de állandóan immár Pesten él. Rövid ideig Baracskán lakott. Talán még azt megemlíthetnők, hogy szoros barátság szálai fűz# ték a fehérvári származású tragikus végű bonyhádi plébánoshoz * Egyed Antal-hoz, ki maga is költő volt és a fiatal tolnamegyei patvaristát a költészetre buzdította, könyveket, útmutatásokat adott s«) Brisits Frigyes : Adalékok. Irodtört. Közi. 1931. 56 1. se) Napkelet. - 37 -