Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

À Vörösmarty csatád múltja. szabadságharc után — mitegy elvesztette a talajt lába alól és búskomorság lett úrrá fölötte. Mélytüzű szemében a meggyőződés ereje lobogott, melyet harmonikus világnézete támasztott alá; szeme felett az önbizalom, de egyúttal magafékezés hulláma domborodott elő. Ez az önuralom szinte zárkózottságot és szemérmes visszahúzódást eredményezett érintkezésében. Mintha vérében ősein keresztül a magyar faj tipikus vonásai egyesültek volna: Kitartó hűség és elvszilárdság, lángoló lelkesedés, de hirtelen megtorpanás is a váratlan balsiker láttára. Szépapja V. Gergely izzó magyarságát örökli, de nem gyűlöli a németet. („Nem minden német okvetlen rossz ember" — mondja öccsének) ; nagyapja nyitott szemével nézi a körülötte lezajló életet, amelyben saját lábán rokoni támogatás nélkül kell megállania helyét ; végre apja mélységes családias érzésével zárja szűkebb lelki egységbe hozzátartozóit, barátait, tágabb értelemben e drága haza minden polgárát, ki annak felvirágoztatása érdekében vele együtt munkálkodik. Az erős gazdasági érzéket, mely a Vörösmartyak sajátja, nem örökölte; itt édesanyjának lelkülete, adakozó szíve, mások segítése erősebben érvényesült benne, a maga javainak gyarapításánál. Családi összeköttetésein kívül első ifjúkora, diákévei azok, amelyek szorosabban városunkhoz kötötték a költőt. Saját följegyzései szerint 1811 novemberében került be Velencéről Fehérvárra.

46

) Kétségtelen, hogy az ezt megelőző tiz esztendő alatt nem egyszer járt városunkban, különösen a régi hires fehérvári vásárok idején, hisz itt élt még nagyanyja a régi családi házban, itt élt nagybátyja valamint Ignác, József és az akkor még kiskorú Zsigmond unokabátyja; utóbbival szorosabb lelki kapcsolat fejlődik ki köztük, mint azt a későbbiekben láthatjuk. Ifjúkorának részletes képét már feltárta Gyulai Pál klasszikus életrajzában,

47

) itt csak néhány részletkérdésre akarok kiterjeszkedni. Vörösmarty János írja egyik levelében,

48

) hogy Fehérváron együtt voltak szálláson. »Atyánk magyar ruhában járatott bennünket, meg volt mondva koszt és szállásadó urunknak, hogyha elsők leszünk akkor bőven zsinórozott sujtásos nadrág, dolmány és sarkantyús csizma lehet Húsvétra, vakációra. Atyánk sokat mondta, hogy fiaim iparkodjatok németül beszélni, jól írni, olvasni, mert a nélkül nem sokra megy mai világban az ember, és ezért mindig olyan helyre adott, ahol az úr és háznépe németül beszéltek.« Hol, kinél volt a költő diákkorában szálláson, teljes bizonyossággal megállapítani nem lehet. A városi összeírások (Conscriptio «) Vörösmarty Összes Műnk. VIII. k. 384 1. — Vörösmarty Emlékkönyve 57 58 1. 47) Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza Bp. 1900. 1—15 1. «s) Brisits Frigyes: Adalékok Vörösmarty életéből. Irodtört. Közi. XLI. évf. Bp. 1931 55-61 1. - 33 -