Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)
ivei alatt, ott a százados utcák hangulatos csöndjében, — mondom — keresi annak a városnak genius loci-ját és nálunk a Városház-tér, Szent István utca, Megyeház utca, festői silhouettjein keresztül magába szívta a XVIII. század levegőjét; Maulbertsch,Sambart, Fischer, Cymbal ecsetjén és Bebo vésőjén keresztül a jezsuita vallásos élet művészi emlékeivel betelt, s most a múzeum emlékei közt egy egykori kereskedő arcképe előtt megáll s abból kiindulva korszakok levegőjét érzi a négy fal között, melyért elismerését, köszönetét fejezi ki azoknak, akik azt létrehozták, — akkor ez a legszebb dicséret, amely intézményt érhet s büszkén jegyzi fel a krónikás is évi jelentésének homlokán. Az Új Idők jun. 3. számában Nyilas Jenő cikke az, amely büszke örömmel töltheti el az egyesületet, mert évtizedes munkásságának elismerését láthatja benne. Nem ver dobot, hangos reklámot, hanem ismeretlen szemlélődő őszinte megnyilatkozását veti papírra, amikor az egyesület rendezte várostörténeti kiállítás nyomán impresszióit írta meg. Igen. Egyesületünk célkitűzése nem holfkoroíc halott emlékeit elskatulyázni, hanem az örökké élő és változó kultúra értékeit megőrizni, és a jelenben is továbbélő multat megszólaltatni, multat, melyben költészet a valósággal ölelkezik, multat, melynek szelleme ihletoerőként lebeg a jövő új kikezdéseiben, a jövő haladás útjaiban is. Ezt á célt szolgálta az egyesület a Várostörténelmi és kulturális kiállítással, melyet városunk agilis polgármestere és egyesületünk alelnöke dr. Csitáry G. Emil kérésére a Szent István ünnepi hét alkalmával 1933. aug. 11—27-ig rendezett. „Várostörténetünk sötét hátteréből ki kell emelnünk, újból fényessé téve magunkévá kell tennünk a fehérvári lelket, — mondotta megnyitó beszédében a polgármester — nemcsak azért, hogy a nagyon szomorú horizont dacára rendületlenül bizakodóbbá tegyen bennünket a magyar jövő és a város sorsa iránt, hanem, hogy multunk tökéletes ismeretében, az ezeréves szellem erejével felfegyverkezve, szilárd alapokra rakhassuk le életünk munkáját !" — A kiállítás fényes sikere bizonyította, hogy egészséges közszellem él e városban, mely a tudományos és kulturális értékeket ép oly szerető gonddal ápolja, mint az élet praktikus javait : a gazdasági és anyagi lét eszközeit. De nemcsak a város, hanem Fejér megye szelleme is itt élt ez Ősi város falai között, hol a megyei élet keretén belül a szentistváni gondolat először talált biztos támpontot Árpád véreinek és a magyarrá vált idegeneknek ez első közjogi bástyája körül. — Szent István, a nagy országalapító lelke őrködik ősi alkotása mai intézményei fölött. Szent István izzó magyar lelkülete, rendíthetetlen vallásos géniusza lengi át e föld minden rögét, Szent István jövőbe látó erkölcsi megújhodást és ezerévet igérő újmagyarsága él ennek a városnak szívében, honnan új erőnek kell szétáradnia a mai csonka országtörzsbe is ! Ezt a gondolatot érezte meg a magyar múlt tudós művelője, az új magyar történetírás megalapozója dr. Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszterünk is, amikor egyesületünknek 1933. április 30-án tartott választmányi gyűlésén megjelenvén, belekapcsolódott az egyesületünk által megindított és 1938. évben tartandó Szent István centenárium gondolatkörébe, mely ünnepségek részére országos viszonylatban is az ősi Alba Regia van hivatva középpontul szolgálni. A centenárium gondolatát a két testvér törvényhatóság is magáévá tette ép úgy, rnint az egyházi tényezők s most kultuszminiszterünk, mint városunk képviselője, vette kezébe és viszi megoldás felé az egész tervezetet. A Muzeumegyesület azonban, nemcsak külső dekorativ szerepléssel vesz részt a város kulturéletében hanem helyet követel magának az irodalmi, művészeti és tudományos élet terén is. Irodalmi téren a „Székesfehérvári Szemlé"-ben immár harmadik esztendeje számol be városunk és megyénk történeti múltjának egy-egy eseményéről, közöl adatokat tud. kutatásokról, ismerteti egy-egy év kulturális eseményeit, feldolgozza a helytörténet szempontjából a napilapok és tud. szakfolyóiratok idevonatkozó cikkeit, egyszóval felölel mindent, amivel szűkebb hazánk ismeretét, annak sze98 -