Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

retetét előmozdíthatja. Az elmúlt esztendőben ugyan sok nehézségbe ütközött a kiadvány megjelentetése, de sikerült áthidalnunk a paragrafusok támasztotta akadályokat s fennállása, mely a tagok áldozatkészsége folytán addig is biztosítva volt, immár teljesen megalapozva néz a jövő elébe. — Cikkeinek tndományos értékét iiletőleg — szemben a kákán is csomót keresés kicsinyes aggályain — mutatja az az érdeklődés, mellyel szakfolyóiratok kezelik lapunkat és az a külföldi érdeklődés, mely egyes cikkek fordítását, kivonatát kéri tőlünk. Tudományos és művészeti téren sem maradt el az egyesület a múlt nemes hagyományaitól. Közel huszonöt esztendeje rendezi a Múzeumegyesület fáradhatatlanul és töretlenül őszi tudományos előadássorozatát. Elmúlt esztendőben is folytak e hagyományos előadások nov. 7 és dec 17. között a reálgimn. dísztermében. Közönsége, ha az elmúlt egy-két évben számban talán kisebb is volt, de állandó, magas szellemi intelligenciájú, fegyelmezett közönség volt, mely ezévben ismét két, sőt háromszorosára nőtt. (1256). Első előadásában Volkmann Róbert emlékének hódolt az egyesület. E zenetörténeti előadást Sonkoly István a városi zeneiskola tanára tartotta. Két előadásban a modern építészet és városrendezés problémáival foglalkoztak előadóink. Molnár Tibor építészmérnök Európa mai építészetét mutatta be, Schmidt Ferenc városi műszaki tanácsos : Városrendezés és a közönség címen tartott előadást, melynek kapcsán rámutatott Fehérvár mai városképének kialakulására. A modern festőművészeti irányokat dr. Décsey Oe'za műkritikus ismertette vetített képek kíséretében. A művészet kérdései iránti érdeklődés szülte a következő két előadást is : Marosi Arnold múz. igazgató a Bécsből visszakerült műkincseket ismertette hozzákapcsolva azok fehérvári vonatkozásait; dr. Fejes György a pécsi muz. igazgatója pedig Tuth-ank-amonról és az egyptomi művészetről tartott előadást. Előadássorozatunk utolsó előadásakép pedig gróf Széchenyi Viktor főispán, egyesületünk elnöke a Széchenyi nemzetség történetéből közölt érdekes adatokat lenyűgöző közvetlen előadásában. Egyesületünk ezirányú, mint átallános működését városunk közönsége meleg elismeréssel és pártolással fogadta. A sajtó is készséggel nyitotta meg hasábjait az egyesület kérésének. Napilapjaink részéről mégis mintha valamelyes antagoizmust éreznénk irányunkban, tudományos és kulturális tevékenységünkkel szemben. Nem minősítjük rosszakaratnak, inkább érdeklődéshiánynak, közönbösségnek, ami a mai kornak sajátja sok komoly tudományos törekvéssel szemben. Az egyesületi élet keretein belül meg kell még emlékeznünk tagjaink számában történt változásról is. A súlyos gazdasági helyzet okozta anyagi nehézségek miatt többévi tagdíjtartozás miatt törölnünk kellett 42 vidéki tagunkat, mig 7 új tagot vettünk fel sorainkba. Az alapító tagok száma 59, a rendes tagoké : 263, helybeli és 122 vidéki: tehát 385 rendes tag: összesen 444 tag. Rendes közgyűlésünket 1933. jún. 11-én tartottuk, amikor a választmány körében megüresedett helyekre dr. Kprniss Elemér árvaszéki-ülnök, tb. főszolgabírót, Stréda Antal a Nemz. Bank helyi igazgatóját és Streit Ferenc prelátus-kanonokot választotta a közgyűlés. Választmányi ülésünk négy volt. Egyesületünket ezévben is támo gatták jótevőink adományaikkal: Székesfehérvár város 1800 P., Fejérvármegye 3000 P., Népműv. Bizotts. 50 P., Nemz. Bánk 20 P. Fogadják e helyen is az egyesület köszönetét. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Száraz adatok, kikapott megmozdulások, apró mozaikok ezek az egyesület életéből, semmiesetre sem az élet maga, mely annyi színű, mint a természet a május-júniusi nap ragyogó sugárözöne alatt. Élet, elevenség sokszor kifelé ; de élet : csendes erőgyűjtés, szorgalmas anyagfeldolgozás az év legnagyobb részében befelé. Amint a növény bimbózik, kihajt, virágba fesel, aztán termését érleli, úgy a tudományos egyesületek élete is hosszú, fáradságos, szorgalmas munka, melynek gyümölcse annak értékesebb, minél alaposabb munka előzte meg an- 99 -