Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)
• •• ajándékozta meg a muzeumot. A leleteket a Nagylánghoz tartozó Dombi-, másként Kispusztán találták, de a közelebbi lelőhely megjelölése nélkül. Ennek kiderítésére 1934 szept. 25-én kiutazva Nagylángra a puszta területén több helyen is akadtunk őskori nyomokra így a halastónak a puszta melletti partjain őskori cseréptöredékeket láttunk. Szombath József a csicsókás-tábla felső részén talált bronzlándzsát adott át a múzeum számára, és egy a puszta közeléből származó szép szerpentin kőbalta töredékét sikerült megszereznünk. A többi kőeszközre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy azok a Dinnyedombról valók, ahol ülő helyzetben fekvő csontvázok is kerültek felszínre. Ez adatok alapján helyszíni szemlét végeztünk azzal az eredménnyel, hogy a Dinnyedomb tényleg tele van őskori cserepekkel. Különösen megörültünk annak, mikor a felszínen heverő cserepek között néhány olyan töredéket is találtunk, melyek díszítése megfelel a fenti kőeszközök korának. Ilyen egy szalagdíszítményes és egy újbeuyomásos bütykös töredék. (Lt. sz. 925 0-52) Ezek a többi adatokkal együtt azt a benyomást keltik, hogy a Dinnyedomb, mely a környék legmagasabb pontja (107 m. magassági pont), kőkori telephely és értékes ásatási területnek kínálkozik. Ugyané tájról más régebbi adatunk is van. A Muzeumegyesület 1912. év jelentése szerint (22. 1.) „Az intéző állítása szerint a nagylángi határ „kinder" nevú dűlőjében sok kovaszilánk található és a közelben két magányosan álló domb,rnelyből a gőzeke emberi csontvázat vetett ki." Ez is tulajdonkép a Dinnye-dombra vonatkozik, amely szomszédos a „kinder-" nek nevezett birtokrésszel. Adatok Iváncsa régészetéhez. Iváncsáról, melynek neve Ivancsuk kun nemzetség nevétől származik (Bátky Zs. : Föld és Ember, 1929, 196. 1.) eddigi régészeti adatunk két római mérföldkő. (Hazai tudósítások, 1808, 337. 1.) Részletes leírásukat Dr. Polgár Iván közölte a Székesfehérvári Szemlében (1932, 1—3. sz.. 6. 1.). Ujabban Schwanner Jenő, muzeumunk buzgó munkatársa szíves közreműködésével sikerült leleteket szereznünk : a község határában gyűjtött edénytöredékeket. A cserepeket átvizsgálva egyrészük őskorinak bizonyult. Különösen érdekes köztük egy kis kőkori, szalagdiszítéses fenéktöredék, hasonmása az Arch.Hungarica-ban közölt őscsanádi edénykének (V-IV. k. 44. t. 13. sz.) A legtöbb cserép római eredetű a terra sigíllata-któl az V. század silány, benyomásos díszítésű edényekig ugyanolyan mintákkal, minők a tác-fövenyi őskeresztény templomból származó cserepeken láthatók. Néhány kemény, fehéres anyagból készült cserépdarab árpádkori keramikánk eddig kevés számú emlékét gyarapítja. Egy piros festésű fül- és peremtöredék ugyanolyan edény maradványa lehet, mint a N. Múzeum pilini edényéé (Arch. Ért. 1930, 157. 1. 102. k., Magy. Művészet 1931, 464. 1. 2. k.). E leletek nyomán aug. 30-án helyszemlét tartottunk és megállapítottuk, hogy lelőhelyük a Duna közvetlen szomszédságában húzódó földhát. Kezdődik az iváncsai úttal szemközt a Dunába ömlő pataknál és innen északfelé tartva három alacsonyabb dombbal végződik. E dombok egyikén feltűnt a felszínen heverő sok, ökölnagyságú mészkő. A velünk levő munkások szerint valamikor cselédház állott e helyen. A próbaásatás azonban mást eredményezett. Kutató árkunk alig egy negyedóra multán 50—60 cm. vastag alapfalakat jelzett római vakolattal. Római peremes téglatöredékek is kerültek elő. A falak nyomán haladva egy 4 méteres négyzetalakú épület alapfalai bontakoztak ki, mi nem lehetett más anyagánál, méretei- és magasabb fekvésénél fogva, mint a Dunapartot végigkísérő római őrtornyok egyike. Római telepnyomok Székesfehérvár határában. Székesfehérvárról eddig biztos római adataink nem voltak. Az itt talált faragványos kövek a bazilika és egyéb régi épületek falaiból kerültek elő, tehát eredeti lelőhelyük bizonytalan. Sírok, épületnyomok nem fordultak elő. Csak most bukkantunk olyan leletekre, amelyekről római telepre következtetünk. A nyár folyamán ugyanis a Kisbasarét-dülőben, - 95 -