Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

A székesfehérvári honfoglaláskori kardok *4'T kesfehérvári, egyenes pengéjű kardjáról, még pedig mint viking leletről (35. 1.). Főleg hüvelyvégével foglalkozik (39 és köv. 1.). Képét is közli (XIII. t. 3. k.). E fajta kardhüvely végek Oroszor­szágban, Bulgáriában, Lengyelországban és a Baltikumban (Észt-, Lett-, Kelet-Poroszország) fordulnak elő. Ebből Paulsen azt következteti, hogy az olyanforma kardok, mint a magyarsági, egyenes pengéjű, honfoglaláskori kardok, valószínű a gotlandi vagy dániai fémművességi központok egyikében készültek. Innen ke­reskedelmi utón kerültek Kelet-Poroszországba. Ugyanezen köz­pontok másik fémművességi központjában a kardokhoz szükséges hüvelyvégeket gyártották (42. 1.). Hogyan kerültek a vikingkar­dok Kelet-Poroszországból Magyarországba, erre a Qnesen, Prága, Krakó, Lemberg melletti leletek és helynevek adnak fe­leletet, mint mindmegannyi viking kolónia és ezek közvetítették Magyarország felé a kereskedelmet. A Székesfehérvári Múzeum egyenes honfoglaláskori kard­jairól Paulsen nem vesz tudomást, bár az Arch. Ért. 1923—26. évfolyamából ezt ismerhette volna, hol több képben is megjelen­tek (81, 83, 86. kép). Pedig a rádiótelepi ásatás háromdudoros markulatú kardja méltó társa a budapesti, a váci és besztereci kardoknak (Paulsen 35. I. IX. I: XI, a-b; XII. I.). Teknősbékát utánzó markolatgombja, ezüstsodronyos markolatja, a rajta kive­hető ezüstborítások nagyon megérdemelték volna, hogy említés történjék róla. Marosi Arnold. KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Ősmaradványok Kislángon. A kislángi jegyzőség a tavasz folyamán egy masztodon-zápfogat küldött be a múzeumnak jelentve, hogy annak lelő­helyén egyéb őslénymaradványok is találhatók. A lelőhely a község déli végén nyitott községi homokbánya. A helyszíni szemle alkalmával tartott meg­beszélések szerint a masztodon fog és a vele talált leletek a felszíntől mint­egy négy és fél méternyi mélységben sárgás-vörös homokrétegből kerültek elő, mely alatt agyagréteg következik. A víz hordta össze egy halomra az összefüggés nélküli különféle csonto­kat. A községben széthordott csontok­ból a következőket sikerült a múzeum számára megmentenünk : 1) maszto­don zápfog egészben, 2) masztodon zápfog töredékekben, 3) az előbbiektől eltérő szinű gumós zápfogtöredékek, 4) zápfogtöredékek tekervényes zo­máncréteggel, 5) zápfog félholdalakú és párhuzamos zománclemezekkel, 6) okkersárga masztodon-csontváztöredé­kek, 7) masztodon-agyartöredékek, 8) vadkan agyar, 9) teljesen átkövese­dett őslényvárzészek, 10) agancs és állkapocstöredék a felszínhez közel­fekvő kavicsrétegből. (Lt. sz. 341 — 344/1934.) Egyéb a múzeumban őrzött masztodonleletek : egy-egy zápfog Füléről (240/1933) és Polgárdiról (425/1929). Kőkori leletek Nagylángról. Ifjú Ferenc, nagylángi igazgató tanító két ékalakú (Lt. sz. 9046—50). és négy törött fejszealakú kőeszközzel 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom