Székesfehérvári Szemle 3. évf. (1933)

' 1 34 MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ Schwartzbach Flóra Lendvai István Ottokár virágai című versét Lambert Jolán által készített díszes kiállításban helyezte el a múzeumban. Különfélék. Adományok : Szauer Ferenc Mórról török rézgyűrűt és érmeket, Tavy Lajos különféle régi pénzeket, Bajcsí Erzsébet Iszkaszentgyörgyről fából összerakott szentképtartó pásztorfaragást, Tóth Károly a püspökkút brómolaj átnyomású képét, Mudri János Nagyhantoson lelt két őskori poharat és egy római edényt, Roediger Melanie bizánci ezüstérmet, kotwiczi lovag Izgorski Lászlóné II. Ferenc német császár tallérját, Grünfeld Géza a Magy. Orvosok és Természetvizsgálók rimaszombati 1866-ki gyűlésének emlékérmét ajándékozták a múzeumnak. A könyvtár gyarapodása 1933. év első félévében : Adomány utján Dr. Straub András Bpest. 1 drb., Dr, Alföldi András 2 drb. könyvvel ; Marosi Arnold 3 drb, nyomtatvánnyal és 2 könyvvel, Tarján Ernőné 1 drb. könyvvel, Debreccnyí István 18 drb. könyvvel és 79 nyomtatvánnyal, Csitáry G. Jenő 8 könyvvel és 207 nyomtatvánnyal, Dr. Potyondy Imre 6 könyvvel, Bilkeí Ferenc 10 könyvvel, Dieballa Mária 35 könyvvel és 4 oklevéllel, a Téli Gazdasági Isk. Igazg. 2 nyomtatvánnyal, Dr. Képes János 82 könyvel, az Iparisk. Igazg. 16 drb. értesítővel, Rauscher Béla 1 könyvvel, Varga Hermann 1 nyomtatvánnyal, Goldzieher ízr. el. népísk. Igazg. 31 drb. Értesítővel és könyvvel, Say Viktor 6 nyomtatvánnyal, Fejérmegye alispánja 2 évf. folyóirattal, Békefi István 10 nyomtatvánnyal, Kelemen Béla 1 gyűjt, színészettört. emlékkel, Varga Gábor 2 évf. folyóirattal (Táncsics M.: Munkások Újsága 1848.), Radeczky Dezső 2 könnyvvel, Dr. Schoen Arnold 2 fehérvári nyomtatvánnyal 1801 és 1822-ből, Weichardt Valdemár 3 könyvvel és 2 nyomtatvánnyal, Vörösmarty-nyomda 6 könyvvel, Szfvár polgárm. 1 könyvvel és 1 plakáttal, László István 1 kéziratos könyvvel, Dr. Sebestyén József 66 könyvvel, Dr. Klaucz György hagyatéka 5 könyvvel, N. N. 13 könyvvel, Pannónia nyomdaváll. 10 könyvvel, Ruisz István 1 nyomtatvánnyal gyarapították gyűjteményünket. Vétel útján Darvas Lajos antiquáriumától vettünk 28 régi szfvárí kiadványt, 6 évf. régi fehérvári hetilapot (Székesfejérvár 1871 —1876.) 58 P, értékben, és Lyka Károly : A művészetek története c. művet 12 P értékben. Kisebb közlemények. A százhalombattai halomsírok. E közleményünk célja eloszlatni azt a tévedést, mely az érd-százhalombattai sírhalmokról a köztudatban él, sőt iskolai könyvek is terjesztik. így a „Földrajzi alapfogalmak, Fejérmegye. Útmutató a III. oszt. beszéd- és értelemgyakorlatának földrajzi tananyagához" című, Székesfehérvárott 1932-ben megjelent könyvecskében (17. 1.) ez áll: „Százhalombatta a Duna mellett épült régi község, magyar és szerb lakossággal. A határban látható halmok még a hunok és a rómaiak között lefolyt harcok idejéből valók." A szerző valószínű Károly J. művéből (Fej ér vármegye története V. k. 299. 1.) vette az adatot, melynek téves voltáról azonban a múzeumban is meggyőződhetett volna, hol a második terem vaskorszaki magyarázó szövege szerint a hunoknak semmi köze a százhalombattai sírokhoz. A sírok a hunoknál hét-nyolc századdal korábbiak, miként ezt a felásott halmokból előkerült tárgyak igazolják. Erre vonatkozólag az Arch, Értesítő (1914, 389. 1.) a következőket írja: „A halmok fölásatását Érdy (akkor még Luczenbacher) János kezdte meg 1847-ben Dr. Szabó Jánossal és Varsányi Jánossal, ki helyrajzot vett föl a halmokról ; május 26—28-án a 29., 30., 40. és 70,, szeptember 20-án, midőn Tasner Antal is csatlakozott hozzájuk, a 28., 41. és 122, számú halmokat ásatták fel. 1866. május 7-én Rómer Flóris vezetése alatt egy 14 tagból álló társaság a 120. számú halmot tárta föl. Kereskényi Gyula érdi plébános 1872-ben két halmot kutattatott át. Az 1876-ik évi ősrégészeti kongresszus alkalmával Tauscher Gyula és Csetneki Jelinek Elek a 3. és 10. számú sírhalom átvizsgálását készítette elő, melyeket aztán a kongresszus tagjai jelenlétében a szeptember 8-iki kirándulás alatt ástak föl, Csetneki Ekk jegyzetei szerint még a 12-ik és 119. számú halmot is föltárták. A halmok részint az érdi, részint a battai határban terülnek el minden terv és irány nélkül, A szántás miatt sokat veszítettek eredeti magasságukból, 2—8 méter magasak (a nagyobbak 2—3, a legnagyobb 5 ölnyiek), földszinti átmérőjük a magasság szerint változik, 20—26 méter közt (általában véve 10 öl,) Legnagyobb a 116, számú halom a battai határban. A halmok belsejében délnyugattól északkeletnek fekvő hosszas négyszögű gerendákból készült boltozat volt, melyre csaknem méternyi vastagságban köveket, köztük néha egy köbméternyit is hordtak s az egészet földdel borították be, a hányt föld rétegei között tetejétől lefelé három egymás alá helyezett jelkővel. A fakamarába tették aztán kitapasztott sárga agyagréteg fölé az elhunyt elégetett hamvaival s kedvelt eszközeivel telt urnákat, melyek azonban rendesen összetörtek, midőn a nagy kőtömeg nyomása alatt beszakadt az elkorhadt faboltozat. Az egyes halmok — úgylátszik — egy-egy család sírhalmai voltak, amit abból következtethetünk, hogy pl. az 1876-ban fölásott 3. halomban 32 urna volt. A grafittal fényesre csiszolt edénytöredékek egész világosan utalnak a Hallstatt-időszakra, valamint a 12. halomban lelt tipikus hallstatti füles vasvéső is. Tipikus a 30. és 40. számú halomban lelt köpü helyett lapos négyszögű pecekkel ellátott szakállas nyilcsúcs is. Kereskényi vörösréz nyilakat is említ, Találtak még több bronz és vas apróságot s a 20. számú halomban kagylóhéjjat is. (Érdi J. M. Akad. Évf. 1847. VIL. 282-289. 1. V—VIII. tábla és Arch. Közi. ,11, köt. 1861. 33—35, 1. Zombory László Arch. Ért.