Székesfehérvári Szemle 3. évf. (1933)

MÜZEUMI ÉRTESÍTŐ 33 Ért. 1882, 147 1. 2á), két nagyobb szürkés kővéső, nyolcszögű lyukas baltának féltöredéke, agyagorsógomb fele, bronzkarperec féltöredéke a vaskorból ; középkoriak: ezüst karperec, csatkarika, füles csörgő, négyszög alakú csatocska (U. o. 145 1. 4a—b, 8 9, 22á), három hajgyűrű, 27 gyöngyszem, fejes gyűrű és egy kis kés (U. o. 145 1. 5. és 16.á), egy bronz- és két vas kulcs gótikus stílusban, egy IV. István korabeli és 8 római érem. A kastély gazdag képgyűjteményéből fejérmegyei viseletet ábrázoló régi vízfestményt kaptunk. Ugyanezen alkalommal ideiglenes kiállításra megkaptuk Batthyány Ádám, a Székesfehérvárt visszafoglaló csapatok parancsnokának arcképét és gróf Batthyány Lajos, 1848-ki miniszterelnök és vértanú következő emléktárgyait: azt a mellényt, melyet kivégzése alkalmával viselt, amit a rajta levő, puskagolyóktól származó két lyuk jelez, egy nemzeti színű mellényt és irattáskáját, melyet a honleányok ajánlottak fel neki, törökös szabású felöltőjének átkötő kendőjét és szívartartó dobozát. Szabadbattyání leletek a népvándorlás korából. Régebbi feljegyzéseink szerint (a Fejérvm. és Szfvári Múz. évi jelentése 1913, 17 1.) gróf Batthyány Lajos polgárdií gyűjteményében a fenti leleteken kívül még két arany függő és két aranyozott ezüst fibula is volt látható. Ezek 1910-ben a szabadbattyání vasútállomás mellett végzett munkálatok közben talált sírokból kerültek elő. Közelebbi lelőhelyük a M. Á. V. és Déli Vasút vonala közötti szöglet. Sajnos, a fibulák és függők időközben eltűntek a gyűjteményből. Hová kerültek, nem sikerűit megállapítanunk. Analógiák alapján (Hampel : Alterth. I. 797—80 és 955—58á) a népvándorlás kori germán leletek csoportjába tartoznak. Állítólag gránitköves karperec is tartozott a leletekhez, de régiségkereskedőhöz jutva teljesen nyoma veszett. A Nemzeti Múzeum 1928ban rendezett kiállításán (Tíz év szerzeményei 1919—28) szintén szerepeltek Szabadbattyánból germán leletek : három nagy gót ezüst fibula, egy ezüst csat, egy nagy ezüst csatrészlet (a csat pecekje). Római telepnyomok Rácalmáson. Rácalmásról többi római kőemléke van a székesfehérvári múzeumnak, köztük egy Mithrasemlékhez tartozó Cantopates szobrocska (4300), melyet Paizs Gyula ajándékozott a múzeumnak. Á szobor újabb megállapításunk szerint a Rácalmáshoz tartozó Uj* Galambos-major úsztató tavától északra fekvő, fensíkszerű dombháton került elő, ahol az eke nyomán kisebb-nagyobb kövek, római téglatöredékek is vetődnek felszínre, mint római telepmaradványok. — Ujabb rácalmási lelet bent a községben a Jankovits-kastély kapubejáratánál talált síremlék töredék. A töredék hossza 80 cm., szélessége 40 és 10 cm. A sírkő legnagyobb része hiányzik. A felső mezőből semmi sem maradt fenn, a középsőből az áldozati oltár fele és attól balra az áldozatot bemutató alakja. Felirata öt felső sorából megmaradt betűi D | MÁ | ME | NI | AV | . A betűk szép, szabályos formája korai eredetre vall. Adonyi, dunapenteleí és sárosdí leletek. Adony, ahonnan már szép számban vannak leletei a múzeumnak, ismét értékes adatokkal gyarapította helytörténetét. Szent Mihály pusztán a szőlő területéről a bronzkorból négyfülü magas tálkát, füles bögrét, füles pohárkát, népvándorláskori bögrét (8746—49) kapott a múzeum. További leletek őskori agyagkorsó füllel a Ráctemplommellől (8745). A Böndí-tó melletti bronzkori telepről 26 drb. csont, agancs eszköz es cseréptöredék (8756— 77). Római leletek : tátott szájú halotti maszk terra cotta-ból (8667) és 68 cm. magas mészkőből faragott oszlopfő (?), alsó része négyoldalú és levéldíszes, felső része turbánszerű (8693) terra sigillata betűkkel (8756). Dunapenteleí római köveink hárommal gyarapodtak : 1) 56X78 cm. nagyságú kőlap egyik keskeny lapján oroszlán vadászatot ábrázoló jelenet ; 2) Faragásos kő töredéke egyik lapján indás szőlőfürtöt és két madarat mutató díszítménnyel, e lap mérete 33X38 cm.; 3) Férfiszobor töredéke, mag, 106. cm. Feje és lába a térdtől fogva hiányzik. Két kezét mellére hajtva irattekercs van markában. Ruházata térdig érő tunika és kardtartó öv, melyről a kard letörött. A szobor tehát katonaemberé volt. Sárosd sodronytekercses római bronzfíbulával szerepel a gyarapodásban. A hozzá hasonló alakoktól megkülönböztethető vonásai a a nyaktájon rovátkás testű állatfej, a talp felett szarvszerű nyúlvány (8652). A felsorolt tárgyakat Dr. Schwanner Jenő juttatta a múzeum birtokába, újabb tanújelét adva annak az ügybuzgóságnak, amellyel a múzeum iránt eddig is viseltetett. A felsőcikolai sírhalmok. A Pusztaszabolcshoz tartozó Felsőcikola, mint római korú kelta sírhalom színhelye ismeretes az irodalomban (Arch. Ért. 1914, 391. 1.). Eddig még nem rendelkezett a székesfehérvári múzeum innen származó leletekkel, de dr. Schwanner Jenő ügybuzgalma folytán sikerült a hiányt pótolni. A kapott lelet, amelyek a cikolai kastély körüli síremlékekből kerültek elő : két egyíülű, egy kétfülű korsó és egy 23'5 cm. magas bőszáju tálszeru edény hullámvonalas díszítéssel, ami mint ritkaság különbözteti meg a vele rokon leletektől. (Lt. sz. (8741—44). Fej érmegyei céh emlékek. Vétel utján Fejérmegyei céhemlékeínket is sikerült gyarapítanunk három értékes darabbal. Az egyik a csákvárí nemes csizmadia céhnek járató táblája 1760ból (8719), a másik a fejérmegyei molnár céh pecsételője 1722-ből (8787), a harmadik a vértesaljai magyar molnár céh pecsétlője 1818-bóL Prohászka emlékek. A Prohászka-gyüjteményt özv. Nagy Alfozné volt szíves ismét két emléktárggyal gyarapítani. Az egyik mozaik szemecskékből összerakott, nyakbaakasztható kereszt, melyet Prohászka O. 1879-ben hozott nővérének, Prohászka Irmának ajándékul, a másik a nagy püspök által használt, „Liederkranz" című harmonium kísérethez irt énekkönyv. Lutter János budapesti akadémiai tanár egy angol folyóiratot ajánlott fel Prohászkáról szóló közleménnyel.