Székesfehérvári Szemle 3. évf. (1933)
32 MÜZEUMI ÉRTESÍTŐ törökbasa által eke elé fogott Szapáry Péter is raboskodott. (L, Szfehérvári Szemle 1931. 7—9. sz.) Ma látható épületmaradványok helyett a Hadtörténelmi múzeum buzgolkodására csak két emléktábla jelzi e hely történeti szerepét. Az egyik II. Lajosnak Mohácsra való menetele közben itteni tartózkodását jelzi 1526. júl. 2—23. között, a másik 1500 lengyel vitéz vonulását ugyancsak Mohács felé 1526. júl. végén. A templomnak gótikus boltozatú szentélye még a középkorból való barokkos kiegészítéssel. Bútorzata szerény kivitelű empire stilus, egy címeres sírtábla 1789, jan. 23-án elhunyt Illésházy Ferenc emlékét őrzi. A plébánia udvarán álló római mérföldkövet (Szfvári Szemle 1932. 9. 1.) méltóbb hely illetné meg, mint jelenleg a sertéséi szomszédsága. Kint a határban felkerestük Mátyás király állítólagos vadászkastélyát, a „Kutyavár"-t. Környezete Károly János művében (Fejérm. tört. IV. k. 130. 1.) látható képhez képest megváltozott. A képen látható erdőőri lakást ug r anis nemrégiben lebontották. Nem zavarja többé a romok keltette ódon hangulatot. Megnéztük az Arch. Értesítőben képekkel közölt (1896, 447. 1.), a Kutyavár átellenében fekvő „kaptárköveket" is ember vájta méhkas alakú üregeikkel. Egyik részük az egyik útkészítést akadályozó mészkőtuskó levágása miatt már elpusztult. A Fülöp majortól az Ilka majorhoz vezető út közelében, az egyik völgyszerű mélyedés oldalán kiálló szarmatakorú mészkőpad oldalán szintén számos ilyen fülke van kivájva. Rendeltetésük kétséges. Bartalus Gyula szerint hamvedertartók lehettek. (Arch. Ért. 1891, 136 —141. 1.) A Magyarország Műemlékeiben (II. k. 301. o.) említett erlakoveczi major Pusztafalu dombjának régi temetőkeritése és középkori épülettöredékei teljesen eltűntek a föld színéről. A parcellázott területen építkezők használták föl anyagukat. Ez ismert adatok mellett nagyon értékesek a községházán őrzött települési és birtoktérképek : az Illésházyak rétjének térképe 1821-ből, rajzolta Csapó Benjamin Fejérmegye mérnöke ; Érd mezőváros határának térképe, készítette Naszluhátz Pál uradalmi mérnők 1838-ban; az 1838 ik év márc. 16. és 17-iki Duna-áradás következtében összedűlt házak helyett kiosztott új házhelyek helyheztetési térképe ; az érdi sziget latin feliratú térképe 1781-ből (Insula Erdensis, Dominalís, Sylvarum, Pratorum, Hortorum, Viarumque praesenti Anno transectarum, situm exhibens. Delíneata Anno 1781 Mense Decembrís). Becses eredménnyel járt Tóth János közigazgatási jegyzőnél tett látogatásunk, ki készséggel mutatta meg régészeti gyűjteményét és engedte át azokat a tárgyakat, melyeket érdemesnek tartottunk múzeumunk számára megszerezni. Ezek között különösen becses a községiek kiegészítését képező térkép : Érd hely rajza 1783ból részletes magyarázattal, Érd helyheztetési térképe az 1830 és 1836 évi áradás utáni parcellázás feltüntetésével, rajzolta Nászluhác Pál 1838-ban, Líptay Károly József hites mérnök felvétele az Illésházyak és Rudnyánszkyak birtokáról évszám nélkül és több gazdasági okirat az érdi uradalomból. Régészeti gyűjteményéből három Dunapenteléről, a koszideri őskori telepről származó, szép bronzkori pohárkát, egy teljesen ép római T alakú fibulát és római érmeket adott át a székesfehérvári múzeumnak. Értékes adományát gyűjteményeink fölös anyagából átengedett cserével igyekeztünk meghálálni. Nagy köszönettel tartozunk még Baranyai Nándor főjegyzőnek is kutatásaink érdekében kifejtett szíves készségéért. A fülei masztodon lelet. Fülén 1927-ben útkészítés közben a Csapásdi dülőút temetővel szemközt fekvő, bevágott partrészletében masztodon csontvázra akadtak. A leletet a Földtani Intézet megbizásából Dr. Kadics Ottokár vizsgálta meg, de annyira porladt volt, hogy nem tartotta érdemesnek kiásni. Ugyanakkor a Székesfehérvári múzeum is tartott helyszíni szemlét, de a lelet rossz állapota miatt további kutatásokba nem bocsátkozott. A folyó év május hó folyamán Miklós Sándor fülei jegyzőgyakornoknak mégis sikerült a lelet fogazatából egy zápfogat megmenteni és azt a székesfehérvári múzeumnak volt szíves átengedni. A fog eltérőleg a mammut redős szerkezetű zápfogától gumós felületű és ez árulja el, hogy masztodontól származik. Csősz mint római lelőhely. A múzeum feljegyzései szerint Csőszön 1910. júnins 1-én Márkus Gyula 67. számú háztelkén római téglákból összerakott római sírt ástak fel. A sír mellékleletei : bronzkarperec és gyűrű, a lábfejnél üvegedény töredékei hozzájuk tapadt gyantaszerü anyaggal, belül üres tollszáralakú bronztárgy (illatszertartó ?). E sírleletek két téglával együtt a múzeumba kerültek (Lt. sz. 1336—1340 a.). Ugyanitt a jelenlegi tulajdonos Márkus Imre újabban szintén ásott fel római sírokat és azok környékéről öt kis római bronzérmet adott át múzeumunknak, melyek mint korhatározó adatok birnak értékkel. A sírok az érmek felirata szerint Helena, Crispus, Valens, Valentinianus császárok korából valók. A polgárdíi kastély régiséggyüjteménye. A június 18-iki kiutazásunknak Polgárdíba gróf Batthyány Lajos régészeti gyűjteményének a múzeum számára való megszerzése volt a célja. A gyűjtemény képekkel való ismertetése előbb az Arch. Értesítőben (1882, 145—148. 1.) majd Károly János Fejérmegye történetében (V. K, 120. 1.) jelent meg. E szerint a leletek gróf Batthyány Gézának 1881-ben a Somló-hegyen végzett ásatása folytán kerültek felszínre és voltak köztük őskori, római, középkori régiségek. A gyűjtemény idők folytán azonban nagyon megfogyatkozott. Értékesebb darabjai a N. Múzeumba és magánosok birtokába jutottak. A maradékot gróf Batthyány Lajos múzeumunknak adományozta. A beszállított tárgyak : őskoriak; egy kisebb, fekete színű kővéső (Arch.
