Székesfehérvári Szemle 3. évf. (1933)
26 SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE vizet készen tartani és ennek a parancsnak betartását a fertály mesterek házról-házra járva kötelesek ellenőrizni: a parancs megszegőit fel kellett jelenteniök a város főbirájánál. Épen a tűzveszélytől \aló félelem volt az oka az éjjeli őrök felfogadásáriak is; 1723-ban két éjjeli őr látta el a szolgálatot, akiket kellő módon kioktattak ; ezek hétköznapokon éjjel cirkáltak, de vasár- és ünnepnapokon éjjel-nappal őrködtek és éjjel kötelesek voltak az órákat is kikiáltani ; ha valamely gyanús dolgot észleltek, jelentéssel tartoztak a főbírónak, szolgálatukért kaptak heti 12 garas, azaz 60 dénár bért. Kémények, kemencék és nyitott tűzhelyek vizsgálatának 1712-ben van nyoma; eleinte a város kőművesét és kéményseprőjét bízták meg a házak ellenőrzésével, hogy nincsen-e valahol a fentiek okozta tűzveszély; 1764-ben már kéményvisgáló bizottságról olvasunk, amely a belső tanácsnak egy tagjából, a kéménytisztítóból, a kőművesből, az illető város egyik fertálymesteréből és egy legifjabb polgárából állott ; ez a bizottság évnegyedenkint tartotta vizsgálatait és működésének eredményéről a belső tanácsbéli tag tett időnkint jelentést.' A 18-ik században meghonosult gyakorlat szerint tulajdonképen a városi kéménytisztitónak volt kötelessége állandóan ellenőrizni a tűzbiztonságot. A kéménytisztitó felfogadásának kezdetben ez is volt az oka. 1814-ből van arra adatunk, hogy a bécsi születésű Rehe Károly Domokost városi kéménytisztitónak fogadják fel, akinek meghagyják, hogy különösen ügyeljen a tűzveszélyek meggátlására. 1723-ban a magisztrátus komoly intelmet intéz a tűzveszélyek megelőzése érdekében az egyes városrészek fertálymesterei utján a polgárokhoz és lakókhoz és mindenkit felhív arra, hogy vizet tartson a házánál, a város belterületén széna- és szalmakazlakat ne rakjon, a nádés szalmatetőket pedig azonnal bontsa le : az engedetlenkedőknek pedig szigorú büntetést helyez a magisztrátus kilátásba. 1731-ben mindezekhez a dohányzási tilalom kihirdetése járult : az utcákon, udvarokon és kertekben senkinek sem volt szabad dohányoznia 12 írt, büntetéspénz terhe mellett, amely összeg az akkori értéklések mellett nagyságánál fogva súlyosan érintette a város lakosságát. 1734-ben ehhez még azt is hozzáteszik, hogy aki a 12 frt. megfizetésére képtelen, 50 nyilvánosan elszenvedendő botot fog kapni. Ha valahol tűz ütött ki, elsősorban a dohányzókat vették vizsgálat alá, akiket egyébként időnkint összeirattak. Két év múlva még szigorúbb határozatot hoznak a pipások ellen ; kimondják, hogy aki a polgárok, vagy lakók közül az istálókban, vagy más tűzveszélyes helyen dohányzik, azt személyválogatás nélkül börtönbe vetik, amely után más büntetés is fog következni, Ezzel kapcsolatban a tüzek : elleni hathatósabb védekezés okából napról-napra két embert rendelnek ki minden városrészbe, akinek az a teendője, hogy a pipásokra és a tűzveszélyre állandóan figyeljenek, házról-házra járással. A tűz elleni védekezést tételes törvények is előírták és pedig az 1723 évi 11. és a 109. t. cikkek ; ez utóbbi akként rendelkezik, hogy a m. kir, helytartótanács intézkedjék arra nézve, hogy a vármegyék és városok mindent kövessenek el a tüzek elhárítására, a gyujtogatókat pedig a törvényben meghatározott büntetéssel sújtsák. Az 1723. évi 11. t. с pedig kimondja, hogy a ? gyujtogatók úgy tekintendők, mint akik „nota 'infideHtatis incurrebant" és elevenen égettessenek meg. Nyilvánvaló, hogy az 1723. évi 109. t. с utasitása folytán kiadott helytartótanácsi rendelet hatása alatt alkottak meg a vármegyék és a szab. kir. városok a maguk „Feuer Ordnung"-jaikat. A székesfehérvári szabályzatot azonban az erre kiküldött cs. és kir. udvari kamarai bizottság állította össze 1728-ban. Tűzi szabályzatunk címe: „Der Königlichen Frey Statt Stuellweíssenburg Feuer Ordnung". Ez a szabályzat tíz pontból áll és főbb rendelkezései a következők : Minden dologban elkerülhetetlen a jó elővigyázatosság, különösen áll ez a tűzveszélyre vonatkozólag ; ezért a kiküldött cs. és kir. bizottság összeállította az alábbi tűzi szabályokat és azok alkalmazását elrendelte a jövőre nézve. És pedig minden házigazda köteles a kéményeket és tűzhelyeket tisztán és rendben tartani, amelyek szorgalmasan kíseprendők. A szénát, szalmát, almot, fát, hordókat és ilyen dolgokat tűzbiztos helyen kell tartani, ügyelnie kell ezekre a gazdának és cselédjének, a tűzvizsgálók pedig nemcsak a kéményekre, hanem a padlásokra is ügyeljenek és ha tűzveszélyt látnak, azt jelentsék be. Minden gazda lássa el magát tehetsége szerint tűzoltó eszközökkel, úgymint fecskendővel, csákányokkal, létrákkal, edényekkel stb., legyen házánál viz is és ha a közelben tűz ütne ki, az első harangkongásra ezekkel az eszközökkel a tűznél legyen ; a fürdősök (Baader) pedig kádjaikat tartsák vizzel tele ; minden házigazda kútjánál legyenek vedrek, láncok és kötelek, hogyha a tűz esetén hozzá vizet meríteni jönnek, minden kéznél legyen. A korcsmárosok és szállásadók vigyázzanak az idegenekre, nemkülönben a városrészek elöljárói is (fertálymestereknek hívták őket,) és a gyanús dolgokról tegyenek jelentést : aki valamely gyujtogatót tetten ér és börtönbe viszi, 20 frt. jutalmat kap. Ha akár éjjel, vagy nappal tüz ütne ki, az éjjeli őrök a tanácsház tornyáról (Rath Thurm) figyeljék meg annak irányát és nappal píros zászlót tűzzenek ki a toronyra, éjjel pedig lámpát, még pedig a toronynak azon oldalán, amely felől a tűz ég. Asszonyoknak, gyermekeknek, vendégeknek és idegeneknek tilos a tűzhöz menni és csupán azok mehetnek oda, akiket odarendeltek ; a tűzhöz siessenek az összes ácsok, kőművesek, kovácsok, lakatosok, fürdősök, kádárok, bognárok, asztalosok, főképen a kéményseprők, a mesterek és inasok, 15 frt. büntetéspénz terhe mellett, akik
