Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

11. évfolyam. 1932. július—szeptember hö* 7—8—9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ФЙШЕШЫШ SZmKESllQStß^Bugnat'liS' i • •••' • ii .—————• ..mi i i —•—»и— мин»»!» iiwiiiwiii Művészeti emlékeink megbecsülése. A művészeti emlékek a mult kultúrájának hirdetői. Róluk letűnt idők szépérzéke tükrÖ" ződik felénk, hogy gyönyörködtessen bennünket, Meg nem becsülésük, pusztulásnak való átengedésük, tudatos lerombolásuk a civilizált lélek szemében a barbárság jelei- Viszont fenntartásuk, szeretettel való gondozásuk a lelki csiszoltság, a finom érzés, a műveltség magasabb fokának szimptomáí, Magyar viszonylatban még azért is becsesek, mert legszembetűnőbb bizonyságai nagy kulturális multunknak. Székesfehérvár nagyságának is az volna legkiáltóbb hirdetője, ha még állna az ősi bazilika királysírjaival, a királyi palota büszke tornyaival, a budai és palotai kapu királyszobraival. Sajnos, ma csak a múzeumban őrzött képek, egy-egy faragvány őrzik emlékűket, de ez is csodálatot vált ki az idegenben. Kínt a városban a romokból való feltámadás az, ami szembetűnő a XVÏI1. századból fennmaradt építményeken. A műértőt ez is megihleti, mint művészettől áthatott emléke a török pusz* tulás utáni újraéledésnek. Ép ezért a belváros történelmi színezetének megóvása közérdek. Viszont a többi város* részekben a modernizálódás a kívánatos. Örülünk neki, ha ott újat és szépet látunk, aminthogy fájó és szégyenletes emlék, mikor még városháztéri épületeink lerombolásáról folyt a vita. Ma már más a felfogásunk, bár emellett, ha nem is főbenjáró dolgokban, kisebbekben még mindig vannak bántó jelenségek. A Magyar Király szállodának, eredeti formájából való kívetköztetését, az Árpád fürdőnek a jó ízlést megcsúfuló átalakítását joggal érheti megszólás. Mennyire más és nemes ízlésre valló a városi épületeknek, legújabban pedig a cisztercita rendháznak rendbehozása, amit a MűemlékekO rszágos Főfelügyelősége megbízásából Möller István, a kiváló műépítész szakavatottsága irányított. Műemlékszámba menő épületeinknek ily módon való megbecsülése nemcsak díszét emelik a városnak, de kulturális érzékéről is kedvező benyomást keltenek az idegen szemlélőben, Azok pedig, kiknek közülünk szépérzékkel megéldott lelke ismeri a műélvezetet, akik éber szemmel őrködnek városunk hangulatos, patinás utcái, házai felett és szociális érzés is dobog szívükben, joggal hajtják meg az elismerés zászlaját, azért az áldozatkészségért, mely lehetővé tette művészeti emlékeink ily tökéletes restaurálását és emellett annyi embernek adott e neh^z időkben munkaalkalmat. M. A.