Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)
MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 49 A háromnapos kirándulás alatt szerzett tárgyak, ha nem is versenyezhetnek minden tekintetben a Balaton környékének ma már világhíres pásztorművészeti anyagával, a néprajzi tudomány szempontjából értéket jelentenek, mert kibővítik azt a náprajzi területet, amelyet a tudomány „dunántúli pásztorfaragás" néven tart nyilván. À gyűjtésnek a helyi múzeumban kiállítandó anyaga majd fölhívja a vármegye közönségének figyelmét a pásztorfaragás emlékeinek megbecsülésére és megőrzésére. A rendszeres, kitartó gyűjtés pedig — úgy lehet — még komoly eredményeket is hozhat ezen a téren. Dr. Madarassy László nemzeti múzeumi igazgatóik <P Adatok Székesfehérvár kőemlékeihez. =ö Olvasva a Magyar Művészet-ben (1932. 3, 4. sz.) Dr. Horváth Henriknek „A Székesfővárosi Múzeum középkori lapidariuma a Halászbástyán" с cikkét, benne székesfehérvári vonatkozásúak is vannak, melyek a fehérvári és budai kövek között fennálló analógiák miatt, de azért is érdekelhetnek, mert némi fényt vetnek középkori vörösmárvány síremlékeink eredetére. Egyik ilyen a székesfehérvári lapidariumot is érdeklő faragvány a halászbástyái kőtárban a XI. századi román pillérfejezet (I. m. 89. L), melynek csavart szárból kiinduló, akantusz leveles díszítménye megfelel két oszlopfejünk motívumainak (Lt. sz. 4400, 4401) és a Magy. Művészet székesfehérvári számában (1930. 7. sz. 404. 1.) közölt kisebb töredékes kövünknek. Hasomások még Esztergomból, Veszprémből ismeretesek és mint jellegzetes Szent Isván korabeli faragványok szerepelnek az irodalomban. — Székesfehérvár hattyúnyakas oszlopfejének (Magy. Műv. 1930, 7. 401), mely a Nemzeti Múzeumban van, is akadt mása a budai kövek között : késői román pillérfejezet a XIII. századból (Magy. Műv. 1932, 3—4. sz, 96. 1.). A Magy. Művészetben közölt szalagfonatos díszítményeinket (1930, 7. sz. 404, 405. 1.) a budai kőtár XII. századbeli oszloptöredéke képviseli (Magy. Műv, 1932, 3—4. sz. 93. 1.). Különösen feltűnő vörösmárvány sírköveinknek a budaiakhoz való hasonlósága, Nemcsak anyagukban egyeznek meg, stilisztikai alapon is közös forrásból, a Budán feltételezett szobrászműhelyből származnak, mely a XIV— XV. században működött és a lokális hagyományok mellett síkeresen igyekezett lépést tartani az olasz, német és francia iskolákkal is. Különösen tanulságos e tekintetben múzeumunk 5863 Lt. sz. és a Magy. Művészet székesfehérvári számában (1930, 7. sz. 409. o.) közölt sírköve, mely szinte másolata Stibor kir. főkamarás mester budai sírkövének a XV. sz. harmincas éveiből (Magy. Műv. 1932. évf. 3—4. sz. 123. 1.). A mi sírkövünk 1923 július havában a Nádor-utcában feltárt várfalak omladékából került elő. Sajnos, csak a térd feletti része van meg a derékig. Ez is három darabra törve és hiányos, összehasonlítva a két síremléket, a mellvért gyűrűinek, az alattuk kilátszó sodronyingnek, a combnak kidolgozása ugyanaz. A kardszíj-ornamentumoknak az ötvösök aprólékosságára emlékeztető gondos kifaragása is egyező azzal a különbséggel, hogy a budai kő virágfüzé. rét nálunk négyszögű virágfüzérek helyettesítikA tőr tokjának liliomokkal szegett pikkelyes dísze és a ráerősített evőeszközök is egy kéz munkájára vallanak. Eltérés csak a zászlórúdon nyugvó kézfejnél van, mely a budain befelé, a miénken kifelé van fordítva. A baloldali kaidból a miénken csak a keresztvas van meg, ez is azonos a Stibor-síremléken láthatóval. A múzeumnak a fentin kívül még a következő középkori vörösmárvány síremléktöredékeí vannak : 1. Címeres sírkő Nagy Lajos korából LU: FAMULUS 1373 felirattal. Találták 1910ben a Bazilika-tér és Szent-Korona-utca (akkor Rákóczi-út és Bank-utca) sarkán. Lt. sz. 1341. A. E. 1915. 147. — 2. Egyszerűbb kidolgozású kőlap kart (?) ábrázoló domborművei a SzentKorona-(Bank-)utca 5. sz. házából. Lt. sz. 7826. — 3. Főpapi síremlék alsó töredéke pásztorbotvéggel és minuszkulás felirattal. A rajta látható papi talár, hegyes orrú cipőt viselő lábfej művészies kidolgozása a XV. századra vall és a budai szobrászműhellyel hozható vonatkozásba. 1929-ben a Gizella királyné-u. (Szent Imre-u.) 1. sz. házának pincéjében került elő. Lt. sz. 8016. — 4. Könyököt, kézfejet ábrázoló domborműves, finom kidolgozású kisebb törmelék. A könyökhajlásban liliomdísz, kesztyűs kézfej behajlított ujjai levélköteget (?) tartanak. Lt. sz. 6017. — 5. Négyszögletes töredék (baldachin részlet) gótikusán díszített párkánnyal, sima lapján férfi alak törzsének domborműves töredéke fej nélkül. Lt. sz. 5863. A püspökkert is őriz két középkori, vörösmárvány sírkőtöredéket: az egyik lovagsíremlék mellrészlete INGOT felírással, a másikon oroszlán felett álló, hegyes orrú lábbelit viselő, taláros alak látható (Repr. Magy. Művészet Székesfehérvári száma 1930. 7. sz. 409, 410. o.). Marczalí Miklós (f 1413.) erdélyi vajda síremléke nincs á múzeumban, miként ez Horváth H, cikkében (115.1.) olvasható, hanem a Károly király-téren, a Felmayer-féle festőgyár udvarán van beépítve. M.A. Prohászka-emlékek. A Prohászka-gyüjtemény részére érkezett adományok : özv. Nagy Alfonznétól a nyitrai Szent Mihály kápolna belsejének fényképe, ahol Prohászkát keresztelték, a Szociális Missziótársulat budapesti főnökségétől Loyolai Szent Ignácz olajfestésű képe, a római Hungaricum-Germanicum vezetőségének ajándéka Prohászka első szentmiséje alkalmából, a Prohászka sírját látogatók beírókönyvének V—VII. kötete.
