Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)
Szent István centenárium. A Történelmi Társulat áprilisi ülésén Klebelsberg Kiínó bejelentve Mátyás király ötszázéves centenáriumának 1841-ben esedékes megünneplését, hangok emelkedtek, hogy e dátumot megelőzően még jelentősebb, még fontosabb évforduló lesz 1938-ban, Szent István halálának kilencszáz éves évfordulója. Ez a körülmény adott okot arra, hogy a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület május 30-án tartott közgyűlésén szintén foglalkozott a centenárium kérdésével abban a tudatban, hogy ez évfordulónak európai eseménynek kell lennie, az erre való előkészületeknek már most meg kell kezdődniök és a kezdeményezésnek Szent István városából és vármegyéjéből, Székesfehérvárból és Fejér vármegyéből kell kiindulnia. A Múzeumegyesület tehát alapszabályszerű hivatásának megfelelően, a közgyűlés határozata folytán átirattal fordult Székesfehérvár szab. kir. város és Fejérvármegye törvényhatóságaihoz, hogy a kormányhoz, országgyűléshez, egyházi főhatóságokhoz és a többi törvényhatóságokhoz intézendő felirataikkal a Szent István centenárium megünneplésének kezdeményezését, mint legilletékesebb tényezők, vegyék kezükbe. Ezzel nemcsak Szent István iránt tartozó hálájuknak tesznek eleget, de biztosítják maguk számára az ünnepségek rendjében az őket megillető elsőséget és lehetővé teszik, hogy országos pártfogással Szent Istvánnak méltó emléke legyen az ő városában és megyéje székhelyén. Nagyváradnak van Szent László szobra, Kolozsvárnak Mátyás királya, Kassának Rákóczi Ferencé, de hol van Szent Istvánnak? Prohászka szavai szerint: „Az ország emelt már szobrot az Árpádházból származó első koronás királynak ; Budavárában áll a szép emlék ; de valljuk be, ha nem is állna ott, nem nélkülöznők ; de ahol azt méltán nélkülözzük, s mert nincs, szemrehányást érzünk, az Székesfehérvár!" íme az alkalom, hogy ez a szemrehányás tovább ne érhessen bennünket. A centenáriummal kapcsolatban Szent István emlékének, városában, Székesfehérvárott való méltó megörökítése, monumentális alakjának nemzetközi ünnepséggel való megbecsülése mellett még a mai nehéz, sivár viszonyok között sem mehetünk el hangtalanul. A benne rejlő szellemtartalomnak, életerőnket fokozó hatásának használása minden erőt, minden figyelmet megérdemel és legfontosabb nemzeti kötelesség. M « A.
