Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

1ft SZÉKESFEHÉRVÁRI S2EMLË __ _ A Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület titkári jelentése 1931. évről. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Egy évszázaddal ezelőtt egyszerű köntösben, minden feltűnés nélkül hagyta el a székesfehérvári sajtó egykori híres nyomdáját egy mű, melynek címlapján nem kisebb név ékeskedett, mint az akkor már országszerte ismert költő : Vörösmarty Mihály neve. „Csongor és Tünde", a költő páratlan remekmüve, halhatatlan alkotása volt az, mely „Számmer Imre betűivel 1831-ben" lépett az irodalom nyílt porondjára és feltette szerzőjének homlokára a legméltóbb kitüntetést : a költői cserfakoszorút. Valóban művészi elgondolás, gondolati tartalom és formai tökéletesség karöltve jelennek meg e műben s hirdetik Vörösmarty géniuszának elévülhetetlen nagyságát. E nagyság titka pedig ott rejlik a „Csongor és Tünde" alapgondolatában : Csak az örök ideálokért, az emberi lélekbe Istentől beleoltott rajongással folytatott küzdalem ad boldogságot az embernek, ad értelmet a földi életnek. Ha ideig-óráig a reális világ közönye, az emberi gonoszság és ármány csalódásokkal el is igyekeznek tántorítani az egyént az eszmény útjáról, a kitartó, céltudatos küzdelem, az ideális lelkesedés szerelem-tüze végre mégis diadalt arat és a kiérdemelt munka boldog tudatával árasztja el az emberi lelket. „Csongor és Tünde" megjelenésének centenáriuma és Marosi Arnold kitüntetése. Talán sohasem volt centenárium oly aktuális, mint a „Csongor és Tünde" megjelenésének em

: lékezete itt városunkban 1931-ben. Ünnepe volt nemcsak a Vörösmarty Körnek, mely szép előadóestély keretében hódolt névadó nagyja emlékének, hanem ünnepe volt nekünk, a Múzeumegyesületnek elsősorban s ezen keresztül az egész városnak. Ez év végén ugyanis Magyarország kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőméltósága egy emberélet fáradhatatlan, lelkes, önfeláldozó tudományos munkálkodását jutalmazta akkor, mikor Marosi Arnoldot, múzeumunk atyját és lelkét, egyesületünk igazgatóját a kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. Ideálokért, örök eszményekért való küzdelem volt az ő életcélja már azzal, amikor mint tanár és pap az isteni harmónia napsugaras színpompájával akarta felruházni a fejlődő gyermeki lelket, amikor a természet arculatán keresztül az örök Alkotó végtelen tökéletességére és bölcsességére akarta rávezetni az ifjú, zsenge természetet. Ez a munka csendben, látatlanul, az iskola falai között folyt le, de emellett fennmaradt szabad idejét egy harmadik eszmének is szentelte. Az emberiség múltjának kutatása, régi kultúrák feltárt képe és pusztulása beletekíntést nyújtottak néki a történelem szellemébe, mely a népek kis bűneit is véres büntetéssel torolja meg és tragédiái hőssé avatja Őket. Lelke megérezte a magyarság lelkének tragédiái küzdelmét s a múlt iránti lelkesedés tüzét igyekezett beleoltani az emberek lelkébe, hogy azon keresztül megalapozza jövőjét. Fehérvár múltja bár ott pihen a belváros talaja alatt, lelke ott lüktet az Árpádok történetének századaiban, ott a múzeum némának látszó köveiben, ott a várfal szinte cyklopsi arányaiban, hirdetve a kereszténységben rejlő isteni erőt, mely egy évezreden által fenntartotta a nemzetet és alapja lészen a második évezrednek is ha társadalma megérti a krisztusi tan nagy szociális értékeit s aszerint indul el újabb honfoglalásra. Működését nemcsak öröm, hanem sok csalódás is kísérte, de az emberi közöny és fásultság, a gonoszság és ármány nem vették el kedvét, továbbhaladt lankadatlanul hű munkatársaitól, megértő barátoktól kisérve és most itt áll alkotása boldog tudatában, melyre a tudományos világ elismeréssel néz, s melyért a földi hatalom is az elismerés cserfakoszorúját nyújtja feléje. Adja a Mindenható, hogy irányító, vezető szellemét még sokáig követhessük ! A „Székesfehérvári Szemle" kiadása és megjelenése. A muzeális értékek feltárása, gyűjtése és megőrzése mellett azonban egy más fontos feladat is háramlik az emberre s ez a feltárt anyag tudományos feldolgozása és annak sajtó útján közkinccsé való tétele. Igazi muzeális munka múzeumi értesítő, vagy közlöny nélkül el sem képzelhető. Ennek hiányát éreztük már régóta, de a súlyos gazdasági viszonyok, a múzeum új épületének berendezési és átalakítási munkálatai annyira igénybe vették anyagi képességeinket, hogy erre gondolni sem mertünk. S ime 1931-ben részben talán a legsúlyosabb gazdasági viszonyok mellett, amikor a vármegye a megszavazott 5000 pengő évi segélyből csak 1500 pengőt tudott megfizetni, megjelent múzeumunk hivatalos közlönye „Székesfehérvári Szemle" címmel. Marosi Arnold érdeme ennek a helytörténeti szempontból hézagpótló közlönynek megszerkesztése, melynek célja a Fejérvármegye és Székesfehérvárra vonatkozó adatgyűjtés s ezzel előkészítése a vármegyei monographia megírásának. A megjelenés lehetősége azonban a „Székesfehérvári Napló" napilap szerkesztő bizottságának köszönhető, mely minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül adta ki ez évi 12 számát és küldötte szét tagjainknak is. Fogadja ezúton az egyesület köszönetét. Munkatársak. Köszönetet kell mondanunk külön még mindazoknak a munkatársainknak, akik cikkeikkel a „Szemle" 1931. évi megjelenéséhez hozzájárultak, mint dr. Polgár Iván, Philipp István, dr. Schoen Arnold, Dormúth Árpád, dr. Lakatos Dénes, Ná-