Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

4 SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE ágyú és puskatűz ellen — a legújabb korig — sokkal célszerűbbnek bizonyult a merev kőfalnál. A földgát ruganyos ; sérülései könnyen s gyorsan kijavíthatok. A második (II.) védővonal közepes, kb. 6 m. magasságú s 2 m. vastagságú kőfal. Fenn lőréses ormozattal (rovatokkal) s megfelelő fokkal u. n. gyilokjáróval. A harmadik (III.) azaz belső védővonal a város (vár) ősi főfala. Pontos méreteit nem tudjuk, mert az 1601. é. alaprajz — mint látjuk — csak egyszerű vonalú vázlat. Az 1691. é. német helyszínrajz beszédesebb : itt a falak és bástyák keresztmetszete is megvan. Az egykorú jelzés szerint, a mai Bank- és Kossuth-utca keleti oldalán a várfal mellett nem volt földgát (bástya) — ágyuk elhelyezésére. Ez a fal kb. 10 m. magas, 3 m. vastag, majd 1 m. vastag mellvéddel s igen kényelmes : kb. Г8 m. fokkal (gyilokjáróval.) Igen valószinű, hogy a török nem is bántotta ezt a — jól védett, mert mocsaras oldalon álló — falat s igy hihető, hogy ez az ősi főfal változatlan része s csupán a faltornyoknál történtek változások. Ezek után mondhatjuk, hogy ez kb. 180 m. hosszúságú (III.) fal még valamivel erősebb lehetett, mert exponált, veszedelmes helyen állott. Vonalát két ( x és y) u. n. vérttorony (féltorony) szakítja meg s így a három kurtina is megfelel a 12—13. századbeli méretnek: nyíllövésnyiek. A (hátul nyitott) u. n. féltornyok alkalmazása állítólag csak a 13. századig volt szokásos, s ha figyelembe vesszük, hogy a (belső) kaputorony frontsíkja egy volt a faléval, bízvást hihetjük, hogy a kapu és a főfal már jóval a tatárjárás előtt létezett. A fal berendezése a szokásos : födött padmaly és gyilokjáró, az ormózat szélfogóiban — a középkor végén — már nemcsak számszeríjjnak, hanem szakállos puskának való lőrésekkel is. A két (L, II.) várfal között volt az u. n. falköz (sikátor, Zwinger), mely kb. 10 m. széles s itt is — békés, boldog időben a várbeliek sétaés mulatóhelye lehetett. A főfal nyugati végén van egy erős s bizonyára igen magas torony (Z) alaprajza. Ennek az ősrégi toronynak a helye világosan mutatja, hogy eredetileg u. n. saroktorony volt, amelybe a város nyugati főfala ütközött. (1. a pontozott vonalat.) Nyilvánvaló, hogy a hatalmas körbástya (K) későbbi keletű u. n. Dürer-féle körönd. Ez már a fejlettebb ágyúharc korából való, előretolt kitűnő védőmű, amelyből nemcsak az egész északi terület, hanem a nyugatinak is egy jórésze, az u. n. „Ingovány" is pásztázható. Az ozmán uralom alatt átalakul s a 17. század derekán majdnem teljesen el is tűnik ez a nagyszerű, középkori védőmű. A várkaput lebontják s helyette új, egyszerűbb, de célszerűbb kaput építenek a régi közelében. Az 1691. é. katonai helyszínrajzon az ősi Barbacanból csak a nagytorony (B) némi nyomát látjuk A főfal vonalát megtörik s kitolják a régi árok széléig, miáltal a vár területe megnagyobbodik. A nagy sikátor (С), a tágas udvarok falai eltűnnek ; csak a nagyobbik udvar délnyugati sarkán látszik valami épület-félének az alaprajza. A várudvarokból a török várparancsnok virágos kertje lesz. Az ősi kapunak még az emléke is kiveszett a köztudatból, pedig, maradt még belőle annyi, hogy az új telepesek is kapunak nevezhették. Valószinű, hogy a tornya elpusztult, de a kapualja : erős, boltozott csarnoka (E) még a törökvilág után is fennállott vagy 50 évig. Bizonyára raktár lett belőle még a török alatt, de a neve „régi" jelzővel megmaradt. A régi török számadási könyvek (Defterek) megnevezve a Palotai- és a Budai-kaput, egy u. n. új kapuról is megemlékeznek. Ezt az új kaput a török építette s Uj-kapunak nevezte. Ez a mi sokat emlegetett Budai-kapunk. Török kapunak is nevezhetnők, mert az ősi Budai-kapu él még a város első (1698. é.) telekkönyvében is. Az 1727. é. megújított ház- illetőleg háztelek-összeirás és kiosztás alkalmával a német telekkönyvvezető igen ügyes sorrendben nevezi meg az egyes házakat. Utcát nem mond, de a ház (telek) méreteit s tőszomszédjait pontosan feljegyzi. 1727-ben a mai Várkapu-utca s a Nádorutca között két régi (a 25, és 26. sz.) ház állott. A 25. számúról azt írja, hogy az Rieder Lőrinc, polgári üveges mesteré s a bástya alatt, a Budai kapu és Hölzer Regina, polg. cipészmesterné háza között áll (Zwischen dem offner Thor und Regina Holzerin . .. mit dem Rükhen an die Pasteyn liegendt. ..) A 26. sz. házról azt olvassuk, hogy Lenhardt Simon Péter polg. cipészmester és felesége (Hölzer) Regináé s a Rieder L. háza és a régi Budaikapu között van. (Zwischen L. Rieder und dem alten offner Thor, mit dem Rükhen an die Pasteyn . . .) Itt következik a régi Budai-kapu s mellette (jobbról) a 27. sz. épület (és kert), amelyről azt írja, hogy az néhai ns. Axmann Zsigmond Ignác, polg. fürdős és sebész úr háza, amelyet Ifflinger János Mihály, polg. fürdős és sebész úr megvett s amely a régi Budai kapu s a (keleti) bástya között áll. (Zwischen dem alten offner Thor und Pastey, wie auch mit dem Rükhen an die Pastey liegend ...) Ez a 24 öles frontú ház (és kert) a Basa-u. 2. és 4. sz. házak helyén állt. A (befalazott?) régi Budai-kapu a Nádor-u. testén a Basa-u. 2. sz. háza mellett volt, mert 1727-ben álltak még a várfalak és bástyák is. Ezután is — még jó ideig — a Belváros lakói csak a bástyákról, vagy az új Budai-kapuból láthatták a Felsővárost. Az ősi Budai kapu maradványa akkor még elzárta a Fő-utcát : csak a török vagy a Palotaikapun át lehetett közlekedni. Ez a — kissé kellemetlen — állapot nem