Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)
SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 5 kákát Johann Schattner kőmíves mesterre bízta. Ez a Schattner már régebben tartózkodhatott Székesfehérvárott, még 1757 februárjában feleségül vette az előző évben elhunyt Franz Fürst özvegyét; meghalt 1790 márciusában 64 éves korában; neve gyakran szerepel a város hivatalos építkezéseivel kapcsolatban és így nem lehetetlen, hogy Grabner halála után egyideig ő vezette a szent István-templom építését is, hiszen a templom részben adakozásból, de főleg a város költségén épült. E templomnak még csak hézagosanszórványosan előkerült kömíves-nyugtáiból viszont azt látjuk, hogy építésének két utolsó évében már Johann Michael Grabner, az elhunyt Martín Grabnernak a fia vezette annak építését. Bizonyosan atyjával együtt telepedett meg Székesfehérvárott és valószínűleg mellette nevelkedett mesterségében. Namsokára atyja halála után 1763 július 21.-én házasodott Ubl (Ybl) Anna Mária hajadonnal; majd ennek holtával (f 1773 mára) újra nősült, feleségül vévén 1774 január 25.-én özvegy Márhoffer Máriát; amely házassága idején a hivatalos följegyzés szorint 32 éves volt, tehát 1742-ben, vagy e körül, születhetett. Minden szorgos kutatásunk dacára alig sikerült működéséről valamit is megtudnunk : 1767—68 folyamán résztvett a mai székesegyház építésének befejező munkálataiban ; 1770 február 5.-én a városi tanács az összes városi építőmunkákat reábízta a Johann Schattner által épülőfélben levő új kancellária kivételével ; 1775 május 29.-én Kerovics Mihály panaszt tesz ellene a városi szenátusnál, mert házát, amelyre már az építési költségosszeg háromnegyed részét fölvette, mégsem építi; 1777 november 4.-én a városi szenátus karhatalmi fenyegetéssel kiutasítja a xenodochiumból ; 1778 július 31.-én a budai magisztrátus emelt panaszt ellene azért, hogy Budán jártában titkosan magasabb napszámbér ígérgetésével csalogatta magához a budai kőmíveseket, 1783 júliusában a városi szenátus neki és Schattnernak hat aranyat utalványozott bizonyos városi tereprajzért; 1790 áprilisában a kórház pénztárvezetője kérdést intézett a városi szenátushoz, hogy mely okból kell Grabnernak a kórházi szobájából távoznia ? Eletének alkonya homályba vesz és halála idejét is köd takarja még. Olajfestésű arcképét nemes kegyelettel őrzik a ciszterciek székesfehérvári refectoriumukban ; e festményen körzővel a mai székesegyháznak homlokzati vázlatát méri annak jeléül, hogy befejezésében ő is résztvett. Grabneréknál népesebb kőmíves-család költözött Székesfehérvárra Johann Rieder-rel, aki már 1766 szeptemberében Pestről fordult kéréssel a szenátushoz, hogy vegye föl a székesfehérvári kőmíves mesterek közé. Sok huza-vona után, még a helytartótanács közbelépésére is szükség volt, végre 1768 január 22-én lőn városi polgárrá ez az osztrák Willhellmstorffból származó mester, aki 1781 márciusában hunyt el 56 éves korban. Csakhamar követte őt sírba egyik szintén kőmíves fia, a 27 éves Andreas Rieder 1784 novemberében történt halálával. Több adat maradt fenn másik kőmíves fiáról, Jakob Riederről, aki mint pallér résztvett 1772—1776 között a Zichycsalád birtokához tartozó Adony község templomának, plébániájának és uradalmi épületének a fölépítésében; 1779-ben pedig Rosty István bizonyította, hogy nemcsak Paks mezővárosnak emelt oszlopok és árkusok nélkül is igen erős, hatalmas granáríumot, de Tolna megyében sokaknak épített tartós, erős épületeket. Jakob Rieder 1782 január 11.-én választatott székesfehérvári polgárrá ; 1783 január 20.-án 32 éves korában házasodott meg. 1790 márciusában Schattner halálával a szenátus reáruházta a városi építéseket ; ugyanez év május 20.-án városi szenátorrá választatott. 1792ben befejezte a katonai fogház épületét. 1796 táján a karmelita rendháznak szemináriummá való átalakítási munkálatait végezte Mílassin püspök megbízásából. 1804-ben kórházzá alakította át a budai elővárosban állott Híemer-házat. Több jel látszik vallani, hogy ő építette a szent Sebestyéntemplomot is, ami azonban éppen úgy vár részletesebb megvilágításra, mint a püspöki palota építésében való részvétele. Meghalt 1824 augusztusában 72 éves korában. Testvére Josephus Rieder szintén kőmíves volt, aki 1795 decemberében lett székesfehérvári polgárrá; állítólag 1807-ben közreműködött a megyeház építésénél; meghalt 1927 január elején 56 éves korában. (Ebből a családból származott Rieder József is, aki a 19. század első felében Székesfehérvár városi mérnöke volt.) A század vége felé jelenik meg Feigs (Feichs, Faichs) Fer. Antal kőmíves mester is Székesfehérváron belül; 1786 augusztus 13.-án kérelmezte a szenátusnál a helybeli mesterek közé való fölvételét egy bizonyítvánnyal, amely szerint ő építette gróf Berényi Klára csurgói házát ; 1787-ben már ő foglalkozott a rácvárosi kapu építésével. Feigs azonban és az utóbb vázolt mesterek a klasszicizáló stílusváltozással már belekapcsolódnak a 19. század építőtevékenységébe. Ezek a mesterek — nem lévén valamely testületnek, hivatalos közületnek vagy udvarnak építőmesteri vagy építészi címével elismert művészek — egyedüli, célravezető igényüket a céhtestületbe kőmíves mesterül való fölvétel kielégítésében látták, mert még a céhközösség egvön^ö műgondjának, stílusfelfogásának irmyuasn uro с t kiváltképen az építés mesterség, ilologí, paru i gyakorlatának minél tökéletesebb elsajátítaná JCÜI, majd szerzeft szaktudásuk becsületes beváltásában, hasznos alkalmazásában érezték hivatásukat. Kutatásainkkal, amelyek a kezdeményező úttörés jellemző akadályaival és így hiányaival terhesek, némileg eloszlattuk azt a homályt, amely eleddig e város 18. századi építőmestereit az ismeretlenségig eltakarta. És noha csak töredékes adatokat, vázlatos kereteket nyújthatunk az itt működött mesterekről és bár a nevezetesebb épületeket nem hozhattuk össze építő mesterükkel, amire csak a további részletkutatás vethet fényt, mégis úgy érezzük, hogy nemcsak arra adunk általános, alapvető választ, hogy kik építették a barokk
