Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

6 SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLË korszakbeli Székesfehérvár városát, hanem a mesterek származásának föltárásával reávilágítottunk Székesfehérvár e századbeli épületeinek, azok formanyelvének, stilusának eredetére s import voltára is, Mert ezek a mesterek kivétel nélkül valamennyien nemcsak német vezetéknevűek és német anyanyelvűek, de eredetük, származási helyük meg neveltetésük szerint is németek vagy osztrákok, akik — ha soruk bővül is, ha értékük, értékelésük kialakul is a további kutatások során — származási helyükön és vándorlásaik, tanulásuk ideje alatt külföldön szerzett benyomásaikat, formakincsüket itt váltottak aprópénzre, amint azt e város épületeiről esetről-esetre leolvashatjuk, elfogulatlanul összehasonlító szemlélődéssel. Székesfehérvárott bizonyos fokig szinte megismételte magát a történelem : az árpádházi királyok alatt hittérítők nyomán jött vagy behívott külföldi mesterek emelték e várost királyi székvároshoz méltó fényre ; a török dúlásban lerombolt és elnéptelenített várost viszont az idegen, külföldi telepesek nyomában vagy velük bevándoroltnémet, osztrák kőmívesek építették föl városi színvonalra, Schoen Arnold. Hí >vvv> •>>>>•*• ••••:•>?•>.'•:•:•:•:-•:••+г*> • Adatok a székesfehérvári céhek életéhez a városi levéltárból. A hódoltság utáni évszázadban újraéledő Székesfehérvár gazdasági életének fellendülése jórészt a céhek érdeme ; a céhbeli mesterek az ipar virágzása folytán jó módra és szakmabeli előkelőségre tesznek szert, amelyet a tekintély alapján nyugvó céhek nagyon is respektálnak. A vagyonos, tekintélyes céhtagok céh-előljárókká, majd céhmesterré lesznek, akik a céh gyűlésein és egyéb alkalommal, választás, remekelés, bálbajárás, stb. számos esetben együtt fungálnak a hatóságilag kiküldött céhbiztos-szenátorokkal, szinte állandó asztalvendégeikkel, akik révén a társadalmi és hivatali életben már kamatoztatható tudnivalókat sajátíthatnak el, sőt egyes fontos kérdésekbe és aktuális városi lehetőségekbe is hasznos bepillantást, ambícióikban pedig támogatást nyerhetnek. Az összeköttetéseit ügyesen kihasználó, értelmesebb céhmester idővel bizonyosan bejuthatott az „electa communitas"-ba, majd valamelyik Szent György napi restauratio alkalmával — nem ritkán — a belső tanácsba.

1 Ekként a céhek mindinkább nagyobb szerephez jutnak a városi gyűléseken, ott jogaikat gyakori határozatok provokálásával tisztázhatják, érdekeiket pedig szinte a közérdek leplébe burkolva, hatósági assistentiával védelmezhetik. Nem feltűnő tehát, hogy a céhekből kiinduló, vagy a velük kapcsolatban levő rendelkezések szinte túltengenék közigazgatási emlékeink között és azon sem csodálkozunk, hogy ha a városi magisztrátus nem egyszer a céhek hangján szólal meg végzéseiben ; amikor pl. a város megtiltja a zsidóknak és a görögöknek az állandó letelepedést, ha a himpellérekkel dolgoztatókat bünteti, vagy megszorítja a mesterfelvételt, ezt mind a céhek védelmében teszi és a céheken belüli mestereket igyekszik keresethez juttatni. Kétségtelen, hogy Ausztria mindent elnyomó ipari politikájának ellensúlyozására feltétlenül szükségesek voltak a belföldi mesteremberek és ipari termékeiknek védelmére hozott —• és bármiké1 Volt idő, amidőn majdnem csupa mesteremberek ültek a magisztrátusban. pen létrejött — hatósági rendelkezések, hiszen azok a polgári jólétnek és az azon nyugvó berendezkedéseknek biztosítását célozták, ezért érdeklődéssel merülhetünk el a régi céhemlékek olvasásába, amelyeknek ismertetését tűztük ki most feladatunkul. Első sorban a székesfehérvári csizmadiáknak 1738-ban kelt artikulusairól lesz szó, amelyeket III. Károly jóváhagyása után hirdetett ki a belső tanács. Ezen artikulusokat privilegiális levél formájában adta ki a király ; a királyi címek után felsoroltatnak a kérelmező céh tagjai, Fister István céhmester vezetésével összesen tizenketten, ezután ismerteti az okmány a céh által előterjesztett kérelmet, végül felsorolja a céhszabályokat. Az első pont arra nézve ad utasítást, hogy ha valamely csizmadia mesterré óhajt lenni és magát fel akarja vétetni a céhbe, szükséges, hogy előzőleg céhbeli mestereknél legényül szolgáljon három esztendeig ; „azután pedig magát à böcsületes Czéhnél megjelentvén, szolgáljon Mester Esztendőt à Mesterek között à végre, hogy megismertessék, méltóé à Nemes Városnak Purgereí közé és az után à böcsületes Czéhben való bé vételére, e' meg lévén, fél Czéhre bé a'lhat à Mesterek köziben."

1 Ezután be kellett a mesterjelöltnek mutatnia „Nemzetség és Tanuló Leveleit", majd egy napot ki kellett tűzetnie a „Mester Darab" elkészítésére; ha a mesterdarab készítésére bocsátása ellen nem emelnek kifogást, fizetnie kellett egy aranyat a céh számára és kérnie, hogy „magok kőzőt Mívet adjanak néki à Mesterek." Ha azonban „Mester Darabja helesnek nem találtatik, érdeme szerint meg bűntettessék." A céhszabályok ezután utasítják a mestereket, hogy ha úgy tapasztalják, hogy a jelölt jártas mesterségében, vétessék fel a céhbe, de kötelessége a céhterheket a többiekkel egyenlő módon viselni és erkölcsös életet élni ; nem marad el azonban a jelöltnek megintése, hogyha a 1 Privilegiales Cehales Artículi Magistrorum Cothurnarium." 1738. 1. a városi levéltárban.