Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

8 MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ tárgyak még X. Pius arcképe sajátkezű aláírással : Venerabili fratri Ottokaro Prohászka Episcopo Albae-Regalensi, coelestíum bonorum auspicem et precipuae benevolentiae nostrae testem, Apostolicam Benedictionem amantissíme in Domino impertimus. Ex aedibus Vaticanis die 31 Julii 1911, Pius PP. X. (Tisztelendő testvérünknek, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknek az égi javak zálogául és kiváló jóakaratunk bizonyságául, legnagyobb szeretettel adjuk az Urban apostoli áldásunkat. Vatikán 1911. július 31, X. Pius pápa,) E kitüntető bizalom Prohászka O. egyik müvének indexre helyezése, illetőleg a mü visszavonása után történt. Kedves figyelmességének tanú jelei azok az emléksorok, melyeket azoknak adott, kik ezért hozzáfordultak. A többek között Perruchon Angelina Székesfehérvárról elutazva 1925-ben a következő emléksorokat kapta : Gondoljon egy nagy fára, — mennyi rajta a levél, fogjon meg egyet és érezze át, hogy ez is a legmélyebb gyökérből él : igy vagyok én, — levél, ki tudja hol, mily család ágacskáján, mily nemzet ágán ... de az én mély gyökerem az Ür ! A sírjára helyezett megható két alpesi emlék. Az egyik egy kis havasi gyopárcsokor zöld szalaggal. Felirata : Meran 1928. március 26. — A másik szintén gyopár asparagus ágakkal. Fehér szalagján a következő vers : Der Blumen Pilgerfart. Wo du geweilt so manches Jahr Dorther kommt uns're weisse Schar : Aus den Tiroler Alpen I Du stiegest hinauf zu Himmels höh'n . . . Lass uns zu Deinen Füssen blüh'n, In sel'ger Liebe wachen ! Hlg. Weinacht 1927. в : =s Kisebb közlemények* Őskori leletek az érdi Gyulamajorban. A múlt év nyarán értesülvén arról, hogy Érden a Gyulamajor intézői hivatalában régiségeket őriznek, azok megtekintése után kérést intéztünk gróf Károly Imréhez, mint a leletek tulajdonosához, engedje át azokat a múzeumunknak. Kérésünk teljesült és az ennek folytán beszállított tárgyak ma már a múzeumnak tulajdonai. A leletek lelőkörülményeik alapján három csoportra oszthatók. Egy részük 1924-ben zsugorított embercsontváz mellől került elő, tehát sirlelet, melynek részei egy szemcsés agyagból készült, 37 cm. magas, öblös szájú urna, felületén szabálytalan lefutású barázdákkal, nyakperec és a benne talált következő vörösréz; illetőleg bronztárgyak : két iveit tű, nyakperectöredék, egy ép és egy törött karperenc, gomb rovátkákkal és három sodronyrészlet. Az edény alakja és a fémtárgyak vörösréz szine alapján a lelet a réz- és bronzkor határáról való és mint ilyen a ritkább jelenségek közé tartozik. Az I. terem két ablak közti szekrényében, az urna a szekrény polcán látható, (Leltárszámuk 8211.) — A másik két csoport is sirlelet, de már a kelta időszakból. Az egyiket 1926-ban találták és áll egy összehajtott, egy kettétört kardból és kardhüvely részletből (Lt. sz. 8219—8221J ; a másik 1930-ban került felszínre, részei 19 cm.-es tokos lándzsa és agyagedénytöredék (Lt. sz. 8222—23). Egyéb leletek 7 drb őskori edénytöredék, keltajellegű késpenge, szijvég és karperecrészlet. Az összes tárgyak közelebbi lelőhelye a gyulamajori tisztiépületnek Délivasut felé néző frontja előtt/ dombos terület, melyet évről-évre lehordva bukkantak rá a fenti leletekre. A rácalmásí népvándorláskori sirok. Ridlinger Mátyás rácalmási kántortanító a múlt év szeptemberében jelentette, hogy a vasútállomásra kivezető ut (Horthy Miklós-ut) mentén házépítés közben, a vályoggödrökben csontvázakat találtak. A csontvázak mellett talált tárgyak közül Steiner István háztelkén egy rombikus, benyomott mintákkal díszített poharat és néhány gyöngyszemet be is küldött. (Lt. sz. 8129—30). Hampel J. szerint az edény diszitésmódja, melyhez hasonlók hazánk területén elég ritkák, a népvándorlási germán törzseknél szokott előfordulni és így a rácalmási sirok is e csoportba tartoznak. (Hampel I. : Alterthümer des früh. Mittelalters I. 135. 1. III. 285. t.) m» -ты <к»> «л» «<>»• «а.\ Hivatalos tudósítások. A mult évi ásatások, gyűjtések eredményeinek feldolgozása és kiállítása megtörténvén, ajánljuk azok megtekintését. Figyelemreméltó újabb látnivalók ; a válí pogányvári ásatásokból egy talpas tál, mely nagyságával és művészi formájával a ritkább e fajta leletek közé tartozik. Kora a vaskor első időszaka (Kr. e. 1000—500). Ugyanitt a középső szekrényben a csákvári római sírokból származó üvegedények, gyöngyök, bronzékszerek, fésűk és különféle vastárgyak változatossága kelt figyelmet. Legértékesebb szerzeményünk azonban a Kálozdon talált kocsi- és lószerszámrészek a római korból, melyek táblára fűzve láthatók. Az egyes tárgyakról az alattuk levő feliratok tájékoztatnak. Mindezek a II. számú teremben találhatók. * Azért az áldozatkészségért, mellyel a „Székesfehérvári Napló" e melléklet kiadását vállalta és ezáltal múzeumunk ügyét is hathatósan támogatja, kérjük az egyesület tagjait, álljanak be előfizetői sorába. * A múzeum múlt évi látogatóinak száma vasárés ünnepnapokon összesen 10.030, hétköznapokon 1769, A karácsonyi ünnepek alatt Karácsony napján 87, másnap 181, utána vasárnap 65, Újév napján 75, Vízkereszt napján 186. Nyomatott a Vörösmarty-nyomdában Székesfehérvár, Petőfi-utca 2. — Igazgató : Zeke József.