Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLË 13 a bar-Jтак = járni igéből is. Baracska tehát ugyanilyen nevű török családtól kapta volna nevét. Török nevű családok (Kun, Kajtor) még a XV. század végén is éltek Baracskán. (Bátky Zs. : Föld és Ember, 1929, 19F. 1.) Őskori adatai közül legbecsesebb a Csontos Andor által 1912-ben a székesfehérvári múzeumnak adományozott bronzkard. Állítólag a homokbányában találták és mivel megtalálója házfedésnél nádvágásra használta, pengéje kissé megcsorbult, hegye pedig át van fúrva. A kard hossza 68 cm. Ebből 57 a pengére, 11a markolatra esik. A markolat tömör gombban végződik és vesétekkel díszített, a penge liliomlevél alakú, tövén és hegyén szintén díszítés, Kora a bronzkor IV. időszaka, Kr. e. X—

IX. század. (Lt. sz. 2514, látható I. terem bronzkori kardjai között középen, ismertetve rajzzal Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1913, 190. 1.) Ugyanezen homokbányából, hol a kardot találták, 1900 táján koponya mellett lelt bronz kapcsolóul is van a múzeumunkban. Alakja nyúlánk (hossza 11'8, ivmagassága 2 cm), rugója négy tekercses és a nyak körül hurkot képez. Hátát közel a rugóhoz gomb és e mögött csavarmenet díszíti. Alakja szerint közép La Tène-fibula, tehát kora Kr. e. 250—109 közé tehető. (Lt. sz 2929, látható II. terem fibulái között az, első táblán, ismertetve rajzzal Múz. és Könyvt. Ért. 1913, 190 1.) A székesfehérvári múzeumban egyéb baracskai régészeti leletek : kőék töredéke (6794), agyagkarika lyukkal (274), római bronzfibula (540)

л A fibula Csontos A. kúriájának belső telkéről a kerti földből való, ahol római téglasirokat találtak. Római kőemléket egyet őriz a múzeum, mely 1923-ban a falu melletti réten szántás közben került felszínre és Horváth János ajándékából 1930-ban jutott a múzeumba. (Lt. sz. 8123.) A 48X34X24 méretű domborműves töredéken Herakles alakja látható. Vele szemben nőalak, Heraklesnek a nő fejét érintő karját megragadó kezekkel. Dr. Nagy Lajos, az acquincumi múzeum őre szerint a dombormű Alcestis-nek, Admetus Pherae (Thessalia) uralkodója feleségének mithoszát ábrázolja. Herakles ugyanis Alcestist elhódította a haláltól és a jelenet Alcestisnek a hős iránt való hálájának kifejezője. Másik érdekes római emlékköve Baracskának ez időszerint a falu délnyugati végén a kocsiút mellett réten látható. A kő a váli ut mentén, a Szent-Iván pusztához tartozó „Puszta-templom" romok mellől került jelenlegi helyére. Ugyané helyen Csontos Andor ásatott és bemondása szerint három egymásfeletti temetőre akadt. A legalsó őskori urnatemetö volt, felettük római, ezek felett pedig ősmagyar sírokra akadtak. A romok Károly János szerint (Fejérm. tört. IV. k. 265 1.) az egykori Szent Iván falu (Keveháza) templomából maradtak volna fenn. E középkori falmaradványokat 1925-ben lebontva, köveiket Baracskán magánházak építésére használták föl és ugyanakkor szállították el a római kőemléket is. Az emlék dr. Polgár Iván leírása szerint 170 cm. hosszú, 83 cm. széles, 60 cm. magas és mind a négy oldala féldomborművel díszített. Egyik lapján 42X74 cm. bemélyített mezőben egy redős ruházatú alak áll jobb alsókarját előre nyújtva, a másik két oldalon is kivehetők a kopott domborművek körvonalai. A negyedik faragványos oldalon egykori feliratának néhány megmaradt betűje, fent a római síremlékeken szokásos OM betűkkel, látható, ami világosan mutatja, hogy római emlékkel van dolgunk. Az ugyanezen lap egyik sarkában kifaragott féldomborműves kereszt azonban már utólagos, középkori faragvány. Az irodalomból ismert római emlékek: 1. Fogadalmi oltár, Juppiternek állította Cocceius Senecio fiának, M. Cocceius Senecának születése napján (Arch. Ért. 1890, 5. 1.). — 2. Fogadalmi oltár Ulpius névvel (U. o. 149. 1.). — 3. Domborműves sirkő Vitius Respectus, az I. alpesi cohors katonájának és anyjának Oxetiának nevével. (U. o. 320—321. 1.). — 4. Római korú keltáktól származó halomsír Baracska és Ráckeresztur között. (Ü. o. 1914, 391. 1.) — Domborműves sirkő C. Licinius Bassus névvel a II. századból a Nemzeti Múzeumban. Felső részének domborműve házaspárt ábrázol, alatta áldozati oltár két oldalán egyegy szolgapárral. A Hazai Tudósító (1806, 39. 1.) leírása szerint egykor a baracskai templom déli ajtaja előtt állt. Ugyanitt egy másik római kőről is történik említés a templom napnyugati ajtajánál. „A kő négyszögletű, Egyik lapján van egymás mellett két kép ; a másik két lapján fél cirkulus van kifaragva és cifrázva, melynek közepéről valamely cafrang vagy bojt függ le." A negyedik lapja valamint a teteje is sima." A kő mérete : magassága három araszt, szélessége kettő. (Arnold Schober: Die römischen Grabsteine von Noricum und Pannonién, Wien, 1923, 114. 1.) — 6. Herkules 30 cm. magas szobra cararai márványból. A szobor állítólag Bécsbe a Belvederbe került. Múzeumunkban a szobornak Józan Dániel ref. lelkész által készített ceruzarajza látható a következő felirattal : „Szobor cararai márványból. Oláh Péter találta szőlőtalaj merítés alkalmával 3 méter mélységben Baracskán 1876-ik év Mártius havában. Jelenleg Kulíffay Adolf úr birtokában van. Rajz eredeti nagyságban 30 cm. Józan Dániel ref. lelkész rajzolta." Baracska egykori viszonyairól a Fej érv. Rég, Egylet 1893, évkönyve közöl XVIII. századi adatokat (255—256. 1.) b) Ercsi és Érd a török uralom idején. Evlia Cselebi, a híres török utazó útleírásában ismertetve az általa látott Magyarországot és Erdélyt, megírja az 1661 —1664 hadieseményeket is. Tőle tudjuk, hogy Ercsi palánka kis erődített hely volt és a budai szandzsákhoz tartozott. Egy ízben le is égett. Kis váracska volt, deszkából épített 80 katonaházzal és szertárral, egy kapuval, a dombfelőli oldalon meredek árokkal. Helyőrsége 1660 körűi 200 katonából állott ágyú nélkül.