Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 5 sadalom jóvoltából létezők pedig csak éppen hogy vannak, ha ugyan tápláló forrásuk teljesen el nem apadt. Szomorú jelensége az annak, hogy gazdasági bajaink már éreztetik nyomasztó hatásukat kultúránkra is, ami egyetlen támasza szebb jövőbe vetett reményünknek. És a sűlyedés annál veszélyesebb, mert e téren is megindult ellenünk a küzdelem, amit csak azzal tudunk meghiúsítani, ha kulturális nívónkat továbbra is fenntartjuk. És az idegennel szemben van-e valami kézzelfoghatóbb kultúránk megismerésére, mint a közgyűjtemények, melyek nemcsak a jelen tükörképei, hanem történelmi dokumentumai hazánk földje ősi művelődésének és annak is, amit e földön viszontagságos sorsa mellett a magyar erő alkotott. Hála a Gondviselésnek, hogy a székesfehérvári múzeum ily nehéz viszonyok között is megfelelhet hivatásának. Segély. Valóban az isteni gondviselés különös kegye, hogy a jelen nehéz viszonyok a múzeumot nem a régi, hanem jelen helyzetében találták, amidőn értékei érvényesülnek és ezek alapján pártfogói megadják neki a fennmaradás és fejlődés lehetőségét. Adósságunk törlesztését az állam 700, a város 2000 pengős segélye tette lehetővé. A múzeum fenntartásával járó személyi és dologi kiadásokat a város által adott ingyen helyiség és a vármegyének e cimen kiutalt rendes évi 5000 pengő segélye fedezte. A gyűjtemények ásatás és vétel utján való gyarapítását a befolyt tagsági dijakból és külön e célra gyűjtött adományokból eszközöltük. Munkatársak. Hogy a múzeum rendezettsége a rohamos fejlődése és mind szélesebb körre való kiterjedése mellett kárt ne szenvedjen, a fenntartó egyesület közgyűlése Marosi Arnold igazgató mellé könyvtárőrnek megválasztotta Dormúth Árpádot, Dr. Kiss Jenő és Radeczky Dezső mint tiszteletbeli múzeumőrök szerepeltek a múzeum személyzetében. Uj munkatársul szegődött hozzájuk Mayer Lipót, elemi iskolai tanító, rovargyűjteményünk kezelését, főként lepkegyűjtéményünk kifejlesztését vállalva magára. Külső munkatársaink között sajnosán nélkülöztük elköltözése folytán Sztankovics János, ny. városi tanácsost. Dr, Polgár Iván és Philipp István készséggel voltak segítségünkre. Uj társul gróf Somssích János szegődött hozzájuk éremgyűjteményünk gy arapításának előmozdítására. Radeczky Jenő, bölcsészethallgató irodai munkánkban segédkezett. Lencsés altisztünk a múzeum tisztántartásában, a preperálásban és az ásatásokban tanúsított elismerésre méltó hozzáértést és szorgalmat. A legszükségesebb ismereteket a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának preparatora volt szives neki megadni. Munkatársaink szives közreműködésükért fogadják hálás köszönetünket. Hisz múzeumunk ügyköre már oly sokoldalú, hogy e segítség nélkül csak hiányosan felelhetne meg feladatának. Belső munkálatok. A múzeum belső munkálataiban a beérkezett anyag leltározását és beosztását Marosi Arnold és Dormuth Árpád végezték. A rendezésben nagyobb munkát igényelt a könyvanyagnak szakok szerinti átcsoportosítása, kézi könyvtár beállítása. A nyomtatványok és raktározott képanyag számára dobozokat, védő táblákat készítettünk és azokba helyeztük el. A régészeti gyűjtemény raktározott részét polcokon fiókokban raktuk lelőhelyek szerint csoportosítva és feliratokkal látva el az egyes csoportokat. Nagyobb gondot okozott a kálozi lovassirlelet, a csákvári és váli ásatások anyagának feldolgozása. Kiállításuk azonban csak úgy történhetett, hogy több falrészletet, szekrényt a megfelelőbb kihasználás végett át kellett cso* portosítanunk. A szükséges preparálásokat rekonstrukciókat házilag végeztük, csak néhány értéke* sebb edényünket küldöttük fel a Nemzeti Múzeumhoz kiegészítés végett. A természetrajzi osztályban a szükséges desinficiálások mellett elkészült a madarak névfelírása és elhelyeztük két doboz* ban nagyreményű lepkegyűjtésünk első eredményét, Irodalmi munkásság. A múzeumi anyag irodalmi feldolgozásában Fettich Nándor dr. az Arch. Értesítőben írt kimerítő ismertetést az ígari leletről. Csányí Károly a Magyar Művészet székesfehérvári számában a múzeum iparművészeti emlékeit ismertette. Marosi Arnold ugyanitt „Székesfehérvár művészeti emlékei" és „A székesfehérvári Múzeum" cimen közölt cikkeket. A Szent Imre centenárium alkalmából kiadott Kalauzban szintén tőle jelent meg a múzeum ismertetése. A helyi sajtónkat állandóan tájékoztatta a múzeumi eredményekről. Kéziratban elkészült a váli és csákvári ásatások eredményének összefoglalása is. A múlt emlékeit szeretni, megbecsülni tanító múzeumi eszme terjesztésére előadásokat tartott a székesfehérvári királysírokról öt izben helyben és vidéken, a Prohászkafejszobornak a múzeumban való elhelyezése alkalmával pedig a Prohászka gyűjteményt ismertette. Radeczky Dezső ornithológiai előadásaival, cikkeivel, országos jelentőségű szaküléseken való részvételével képviselte, mint tiszteletbeli múzeumőr, múzeumunkat a tudományos működés terén. Külső munkálatok. Külső munkálataink közben Csákvárt három izben kerestük föl. Április 16.-án a Kadic Ottokár által végzet báracházi barlangkutatást néztük meg feljegyezve a minket közelebbről érdeklő archeológiai adatokat. Ugyanekkor a Templomutcában egy kőkorszaki urnasir maradványait sikerült megállapítanunk és leleteit ideiglenes letétként magunkkal hoznunk, Szakái János 568. sz. háztelkén pedig római téglasírokat találtunk. Ez alapon ugyanitt május végén 5 napon át ásatást is végeztünk több római sir feltárásával mellékleteiket a múzeumba szállítva. Szeptember 30-tól okt. 25-ig a Cigány-u. 490. sz. alatt Brust-ház